Leszögezem jóelőre, én egyáltalán nem szándékozom vallást, és/vagy nemet változtatni, de ez a téma engem sokáig nem hagyott nyugodni. Szegény zsidó nők nem ülhetnek együtt a férfiakkal a zsinagógákban, otthon kell csinosítgatniuk a kis családi fészket, mindenféle durva szabálynak meg kell felelniük, de ahogy utánanéztem a dolognak, meglepődve kellett levonnom a tanulságot, hogy bizony sok zsidó nőnek jobb dolga van, mint a nyugati kultúrában szocializálódott sorstársaiknak.
Először is, a zsidó kultúra nem tulajdonít alávetett szerepet a nőknek. Elismerve a férfiak és nők közötti különbségeket, bár megkülönböztetve a nő és a férfi szerepét a családi életben, fontossági sorrendet nem állít fel a két nem kötelességei között. Sőt, ha szigorúan nézzük a tradicionális zsidó vallási szabályokat, akkor láthatjuk, hogy a vallási élet központja egyáltalán nem a zsinagóga, hanem az otthon, tehát az a hely, ahol éppen a nőnek vannak fontos feladatai. Ezek a feladatok pedig olyannyira megbecsültek, hogy ezek elvégzése mentesít egyes kivételes fontosságú vallási szabályok betartása alól is (pl. ünnepek, imaalkalmak pontos idejét meghatározók esetében). Valójában összesen három kizárólagos törvény vonatkozik a nőkre (gyertyagyújtás ünnepek kezdetekor, egy bizonyos mennyiségű tészta félretétele kenyérsütéskor, és szexuális élettől való tartózkodás menstruáció idején, majd a ciklus végeztével rituális fürdő vétele).
Minden hónap első napja, az ún. Rosh Chodesh, “nőnap” a zsidóknál. Ez eredetileg a 12 törzs ünnepe volt, egy-egy hónapot szentelve mindegyik törzsnek, de mivel a nők nem vettek részt a pusztai vándorlás során az aranyborjú építésében, sőt megtagadták ékszereik beolvasztását is, jutalmul minden hónap első napján mentesülnek mindenfajta munkavégzés alól. A dologban az a legszebb, hogy a Rosh Chodesh férfiak ünnepe volt a zsidó tradíciók szerint, akiknek viszont hűtlenségükért el kellett szenvedniük ennek elvesztését.
A zsidó nőknek mindig is joguk volt eladni, vásárolni, földet birtokolni. Ezek annak ismeretében figyelemreméltó, hogy a nyugati nők mindezt a 20. század nagy részében még nem tehették meg.
A rabbik gyakran kikérik feleségük véleményét, akiknek saját címük is van, ők a rebbetzinek, így szerepük a társadalomban kiemelkedő. Olyan forrásokat is találunk, amelyek megörökítik egy házasulandó pár kötelezettségeit, melyek között ott szerepel az újdonsült feleség részéről a Tóra tanítása ifjú férjének.
A szexuális erőszak nem csupán házasságon kívül, de azon belül is tilos. Amennyiben egy nő feljelenti férjét, hogy az erőszakoskodott vele, vagy csupán azért, mert nem volt hajlandó megszakítani az aktust akkor, amikor a nő akarta, panaszának teljes a jogalapja, és a kedves férj bizony nagyon pórul járhat, ha nem tudja kordában tartani szexuális vágyait. A nőt természetesen semmilyen más módon sem szabad bántalmaznia férjének, hiszen minden ilyen cselekedet a törvény szerint büntetendő.
Amennyiben egy zsidó nő összeházasodik egy nem zsidó férfivel, gyerekük hivatalosan zsidó zármazású lesz. Fordított esetben ez nem valósul meg. Ez a tény aztán végképp alátámasztja a zsidó nők kiemelt szerepét a társadalomban.
Érdekes még, hogy bár a férfiak több törvényt kell, hogy betartsanak (és ez számukra nagy büszkeség, hiszen ha valamit a törvény parancsa szerint cselekszenek, és nem csak mert úgy esik jól nekik, annak sokkal nagyobb a jelentősége), a nők birtokolják az ún. binah-t nagyobb mértékben, ami a megérzés, megértés és intelligencia összefoglaló megnevezése.
A vallási életben pedig egyszerűen azért aktívabbak a zsidó férfiak, mert a zsidó nőre van bízva az otthon ápolása, így a férfi állapota is nagyban függ felesége gondoskodásától. A női és férfi szerepek tehát egyenlően fontosak a zsidó vallásban.
Ezek után remélem sikerült eloszlatni egy pár félreértésre alapot adó csúnya felhőt a témával kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ilyen formában sem tetszik a rendszer, de én úgy érzem, még lenne mit tanulnunk a fentiekből, már ami a nők törvényben is megszabott megbecsülését illeti, ezért bátorkodtam billentyűzetet ragadni. Remélem nem bánja senki.
