Hol vannak a talált tárgyak eldugva?

Úgy egy hónapja elvesztettem az egyik kulcsomat. Volt rajta egy elég pöpec kulcstartó is, úgyhogy lehetséges, hogy csupán gazdát cserélt az én kis becses kulcsom tartóstul, nem pedig egy óvatlan pillanatban szuicid hajlamaitól vezérelve kivetette magát a kabátzsebemből csak úgy spontán, de persze nem akarok vádaskodni a körülmények pontos ismerete nélkül. Mindenesetre össze-vissza telefonálgattam, hogy megtalálta -e valaki, de sajnos a válasz minden esetben egy határozott, de azért legalább az esetek túlnyomó részében kedves, “nem” volt. Még jó hogy nem valami fontosabbat veszítettem el. Járhattam volna rosszabbul is. Hogy hogy? Hát így:

Karácsony

Áldott karácsonyt és új esztendőt kívánok minden kedves Blogolvasónak! Szeretettel, Ithehun


Az új Elvisek Beatles -1 formációban

HERE THEY ARE, THE BASEBALLS!!!!!!

Egyszerűen nem találok szavakat… Németek, feldolgoznak, és hasraesek ha meghallom őket…  Ha létezne reinkarnáció, gyanakodnék:D.

Susan Boyle és a nagypofájú britek esete

Egyszerűen hihetetlen volt látni, ahogy lefagyott a gúnyos mosoly a sok sznob arcáról, mikor a brit Megasztár színpadán elkezdett énekelni a minden szempontból egyedülálló, 47 éves Susan Boyle. Ahogy belépett, lelkesen és izgatottan, a sok, és többségében biztos fahangú sápadtarcú szigetországi undorító módon röhögni kezdett. A kamera mutatta az arcokat, ahogy megjelentek rajtuk az öntelt és gunyoros fintorok. Rossz volt nézni! Ami pedig még inkább felháborító volt, hogy az elvileg intelligens és érzékeny művészek a zsűriben is kigúnyolták szegény nőt.

Úgy kellett elkezdenie a produkcióját, hogy harsányan röhögött rajta ezernyi ember a közönség soraiban. Hál’ Istennek ennek ellenére gyönyörűen énekelte el a Nyomorultakból Fantine szólóját. Mikor a közönség felfogta, hogy ez a nő kivételesen tehetséges, persze felállva tapsolt, de akkor már késő volt. Megmutatták az egész világnak, hogy mennyire hányingerkeltő a sznobizmus.

És úgy látszik ebben valóban élen járnak a britek a világon, mert bár a magyar Megasztár nyilvános, utcai selejezőiben voltak problémás esetek, egészen máshogy viselkedtek velük az emberek. Itthon a durva véleménynyilvánítások inkább a produkciók után jöttek elő, nem előítéletként, hanem reakcióként és ez természetesen így van jól.

Csak nem tanulhatnának tőlünk egy kis illemet ezek a szigeti népségek?

http://www.youtube.com/watch?v=9lp0IWv8QZY&feature=related
(a Youtube nem engedi beágyazni a videót, így csak a linket tudom megmutatni. Tessék kattintani!)

Eurovision: Norway? No way!

Nagyon csalódott vagyok! Elvesztettem az emberekbe vetett hitemet! Lehet, hogy kiköltözök Tanzániába, mert úgy érzem, Európa nem nekem való hely. Mit nekem Budapest, Párizs, London, ha mehetek Dār as-Salām-ba is? Ott ugyanis biztosan nem szavazták volna az Eurovízió győztesének a babaarcú norvég fiút, vagy ha mégis, az legalább nem derülne ki, vagy ha esetleg ki is derülne, a kutyát sem érdekelné. I’m in love with a fairytale? Ugyan már! Szegény fiú az elődöntőn annyira mórikálta magát a kamerának, hogy amíg el nem takartam a szemem, addig a dalra nem is tudtam odafigyelni. Végül aztán megragadt az agyamban a kép, és a hátralévő audiális élményeim is részlegesek maradtak. Aztán lehet, hogy szólt neki valaki, hogy Alex, ne ijeszgesd már egész Európa TV-t néző gyerekeit, mert ez nem tesz jót a nézettségnek, úgyhogy a döntőn Alex egy kicsit emberibb módon gesztikulált. De ettől a dala még nem lett jobb.

Sajnos, ahogy elnéztem a döntő mezőnyét, szegény Ádok Zoli nem fért volna be, lehet hogy nem kellett volna annyit ugrálnia, ott voltak a táncos lányok, akik esetleg elterelhették volna a fiyelmet a dal és az éneklés hiányosságairól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Zoli annyira rossz volt, csak azt, hogy a kevesebb talán több lett volna. Amit még éreztem, az az, hogy nem töltötték be eléggé a színpadot a táncosok. A többi ország táncosai hiába voltak ugyanannyian, valahogy elfeledtették a nézővel, hogy milyen nagy is az a színpad.

Úgy látszik, az most már tendencia, hogy különböző intim testrészek felvillantása kompenzálja a művészi hiányosságokat. Elég példának a török és az ukrán versenyzőt hozni. A dalaikban nem volt semmi kunszt, viszont jó alaposan levetkőztek a lányok, és hihetetlen intenzíven tekergették a csípőiket és Európa izgatottan nyomta rájuk a szavazatokat, pedig ezért senki sem várhat semmiféle hálát, vagyis a szavazatért cserébe nem hiszem hogy sokan közelebbről is megpillanthatják majd azokat a bizonyos intim testrészeket.

Az is fájdalmas volt, ahogy a török fiú rázta magát. Nem énekelt, csupán keltette az illúziót, és ugrott nagyokat, mégis nagy fölénnyel előzte azokat is, akik itt-ott Hangot is adtak ki magukból.

A brit lány Andrew Lloyd Webberrel operált, és bár egyszer szájonvágta magát a mikrofonnal, mégis 5. lett.

A finnek nagyon beégtek a stílusváltással, eddig ugyanis mindig rock-ot vittek a fesztiválra, most viszont a ducducra esett a választás Finnországban, utolsók is lettek.

Akik nekem tetszettek (Litvánia, Málta, Észtország, Moldova), Észtország kivételével nem végeztek túl elöl, de azért hogy megmutassam, mi a frankó, felteszem a három első helyezettemet, de nemcsak az ideit, hanem a tavalyit is. Amivel egyébként szerintem jobb volt a Eurovision 2008, az az, hogy rengeteg igazán egyedi produkció volt a mezőnyben. Zsuzsikának Ciprus és Litvánia tetszett nagyon, sajnos Ciprus nem jutott a döntőbe, pedig úgy legalább lett volna valami eredetiség a döntő estéjén a felvezető műsoron kívül.

Tehát Eurovision 2009, Moscow, ithehun.blogspot.com rangsor:
1. helyezett: Litvánia


2. helyezett: Málta


3. helyezett: Észtország:

és Moldova:

Remélem jól szórakozott minden kedves Blogolvasó!

Duke of Earl

Nemrég hallottam sok-sok idő elteltével először ezt a számot, ami kiegészülve a látványelemekkel egészen különleges hatással volt rám. A kivételes hang mellett a fekete arisztokrata (Earl hercege) a 60-as évekből mint olyan, vágta ki nálam (persze pozitív értelemben) a biztosítékot, amihez még hozzájárul a laza színpadi mozgás és annak főleg a keresztvetésre hajazó eleme, és máris kirázza a hallgatót a hideg! Pedig ez az egész olyan természetes és egyszerű!

Gólöröm

Annak is ajánlott, aki nem érti, miért a foci a legszebb sport a világon:D!

Helyzetjelentés

Továbbra is nagy a hajtás. Érdemi bejegyzéssel így most sem szolgálhatok. Egy újabb tárgyból, a brit kultúrából írtam meg ma az utolsó zh-t, holnapután pedig következik az amerikai kultúra. Minden sorstársnak és érettségizőnek kívánok kitartást és sok sikert. Nem sokára vége a dolgos hétköznapoknak, ami természetesen a blog tartalmában is érezhető lesz.

Addig is tessék hallgatni egy kis zenét, ami nem tartalmaz megterhelő, elgondolkodtató, illetve borongós szekvenciákat, nem terheli meg a felfogóképességet, és akár még hangulatjavító hatással is lehet a kötelességek súlya alatt görnyedező, az alagút végét még csak távolról, apró pontként észlelő, nem láblógató ifjú értelmiségiek számára:D!
Íme:

Happy birthday dear Fraaadiiiiiii, happy birthday tooooo Youuuuuuu!!!


Ma 110 éves Magyarország legnépszerűbb, legkedveltebb és egyben egyik legmegosztóbb egyesülete, a Ferencvárosi Torna Club. Neve gyakorlatilag egybefonódott a labdarúgással, ami nem is meglepő, tekintve, hogy dicsőséges múltjának legnagyobb sikereit a labdarúgóinak köszönheti. Ám nemcsak a sportban volt példakép az egész ország számára az FTC, hanem küzdeni tudásban és kitartásban is. Nemzeti érzelmű egyesület lévén az ötvenes évek politikusai mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék a klubot, a nevétől és legendás zöld-fehér színeitől is megfosztották őket.Akkoriban a hűséges Fradi drukkerek az ÉDOSZ-nak (Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete), majd későb a piros-fehér mezben szereplő Kinizsinek drukkoltak. 5 esztendő után, 1956-ban lett kedvenc csapatuk újra a zöld-fehér Ferencvárosi Torna Club.

Az ftc.hu így emlékezik meg a jeles évfordulóról:

“110 éve ezen a napon alakult meg a Ferencvárosi Torna Club. 1899. május 3. Egy egyszerű szerdai nap volt. Senki sem tudhatta, hogy sporttörténelem hányszor, de hányszor felidézi majd. A Ferencvárosi Polgári Körbe sok-sok ember igyekezett a Bakáts téren 1899. május 3-án este hat és hét óra között.

A Ferencvárosi Polgári Körbe sok-sok ember igyekezett a Bakáts téren 1899. május 3-án este hat és hét óra között. Ezen az estén a kerület lelkes fiataljai az idősebb és tehetősebb polgárokkal együtt megalakították az FTC-t. Így ez a klub hivatalos megalakulásának a dátuma. Első elnöknek dr. Spinger Ferencet, a kerület kedvelt ügyvédjét választották. Az alakuló közgyűlésről beszámoló Sport világ 1899.május 7-ei számából idézünk: A Ferenczvárosi Torna Club folyó hó 3-án este 8 órakor tartotta alakuló közgyűlését számos tag jelenlétében a Ferenczvárosi polgári kör dísztermében. Hindy Kálmán korelnök megnyitván a gyűlést felszólítja Weisz István ideiglenes titkárt, hogy terjessze elő az alapszabályokat. A közgyűlés az alapszabályokat egynéhány módosítás kivételével egészben elfogadta.
Az FTC első elnöke dr. Springer Ferenc volt. Az FTC az egyetlen magyar csapat, amely bár jelenleg NB II-es, az 1901. évi kezdettől az első osztályú magyar bajnokságból a pályán soha nem esett ki.”

Íme a Fradi induló három változatban, érdemes meghallgatni mindegyiket:):

Speak-et miniszterelnöknek!!!!

« Régebbi bejegyzések

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.