Június 28, 2009 at 2:30 du. (máv, utazás)
Április 21, 2009 at 11:00 de. (agymenés, öregek, utazás)
Szóval tegnap az IC-n elfoglalták a helyünket (fiatalok). Tekintve, hogy szinte üres volt a vonat, és ismerve a modern vasúti etikettet, mi leültünk egy másik helyre, mert hát minek is balhézni, meg ugráltatni őket, ha úgyis elférünk. Nyíregyházán aztán felszállt egy idős házaspár, akiknek a jegye pont oda szólt, ahol mi épp békésen olvasgattunk. Az alfahím szerepére törekvő öreg kan kihúzta magát, teátrálisan elővette a jegyét, majd jó hangosan, hogy lehetőleg mindenki hallja, feltette a kérdést: No, nem ebbe a kocsiba szól a jegyünk? Majd pedig választ sem várva meglepő agresszióval utasított, hogy húzzunk el a helyéről, és mire mi azt merészeltük mondani, hogy a mienk is el volt foglalva, azt mondta a bölcs öreg, hogy a mi dolgunk lett volna, hogy elpateroljuk az illegális betolakodókat, meg egyébként is mit képzelünk mi. No, és akkor nekem elvörösödött a fejem, és így törtem ki – amúgy gentleman módjára, nem leereszkedve őszes halántékú, alfahím jelölt társam kommunikációs színvonalára- szavaira regálva: “Talán lehetne egy kicsit kedvesebben is kérni, hiszen attól, hogy fiatalok vagyunk, még nem muszáj itten alázni minket.”
Az öregúr úgy vélte, ő nem volt agresszív, ennek hangot is adott, mire én kifejeztem egyet nem értésemet, és ezzel az ügy le is volt zárva.
Valószínű, hogy az alázótechnikám még nem olyan tökéletes mint támadóimnak, mondhattam volna pédául, hogy “csússzál a helyedre és kussolj, tata”, node ilyenre én sohasem fogom ragadtatni magam. Szóval úgy érzem, jó úton haladok az “elbrutulás:)” felé. Mit is tehetnék, ha másképp már nem is lehet…
Április 10, 2009 at 3:25 du. (gasztronomia, szünet, utazás)
Remélem senki sem lett hűtlen a pár bejegyzésmentes nap miatt, ebben bízva most újra megragadom a szót. Mivel az egyetem kiadott nekünk egy hetet, hogy otthon tanulhassunk, mi hazamentünk, de nem tanultunk (olyan sokat:). Én végigjártam Nagymamámat és a legszűkebb pátriámat, majd pedig Felvidék felé vettem az irányt, és meglátogattam Zsuzsikát. Óriási élményekkel gazdagodtam. Életemben először duggattam hagymát, etettem tyúkot, ástam gödröt, vetettem krumplit, terítettem be földdel a krumplit, amit előzőleg elvetettem, és ha már így nekilendültem, el is törtem két ásót tőből.
Szervezett kirándulás keretében – Zsuzsa és én szerveztük magunknak:) – elbuszoztunk Királyhelmecre, ahol annyi érdekes dolgot láttunk, hogy az megér egy külön bejegyzést!
Tehát újra itt vagyok, teljes erőbedobással blogolok, és zárásként adok egy hasznos húsvéti tanácsot is: aki nem szereti a mákos meggyes bablevest, az ne lapozzon kettőt a szakácskönyvben!
