Remélem senki sem lett hűtlen a pár bejegyzésmentes nap miatt, ebben bízva most újra megragadom a szót. Mivel az egyetem kiadott nekünk egy hetet, hogy otthon tanulhassunk, mi hazamentünk, de nem tanultunk (olyan sokat:). Én végigjártam Nagymamámat és a legszűkebb pátriámat, majd pedig Felvidék felé vettem az irányt, és meglátogattam Zsuzsikát. Óriási élményekkel gazdagodtam. Életemben először duggattam hagymát, etettem tyúkot, ástam gödröt, vetettem krumplit, terítettem be földdel a krumplit, amit előzőleg elvetettem, és ha már így nekilendültem, el is törtem két ásót tőből.
Szervezett kirándulás keretében – Zsuzsa és én szerveztük magunknak:) – elbuszoztunk Királyhelmecre, ahol annyi érdekes dolgot láttunk, hogy az megér egy külön bejegyzést!
Tehát újra itt vagyok, teljes erőbedobással blogolok, és zárásként adok egy hasznos húsvéti tanácsot is: aki nem szereti a mákos meggyes bablevest, az ne lapozzon kettőt a szakácskönyvben!
