Újból Pest, pontosabban a Szent István Bazilika. Az épület kívülről csodálatos, belül pedig felemelő annak ellenére, hogy rendkívül kicsinek érzi magát az ember a grandiózus beltér hatására. Ha azonban definiálni kellene a “megrendítően szépet”, tökéletes megoldás lenne rá a csupán három szóból álló nemzeti büszkeségünk neve.
Ha már ott voltunk, óvatos léptekkel, de mégis remegő lábakkal, és hevesen dobogó szívvel elsétáltunk a Szent Jobb kápolnába. Megrázó volt. Aki nem volt, nem tudhatja mennyire különleges érzés látni az ereklyét, és azt sem, hogy mennyire bosszantó, és illúzióromboló, amikor a magába mélyedt ember fülét a következő mondat üti meg szenvtelen hangon és rekedten előadva: “Tú hándred forint for tú minucc end áj szvics on dö lájt.” Vagyis 200 forintért az úriember felkapcsolja a fényt, ami megvilágítja a Szent Jobbot, de szigorúan csak két percre. Az utánunk érkezők fizettek is, de mi csak egy pillanatra néztünk oda a szent ereklyére, mert még véletlenül sem akartuk meglopni a meglopott turistákat.
“És az érme a doboz fenekén koppant”
Szent Jobb: "Tú hándred forinc for tú minucc"
Március 24, 2009 at 7:18 du. (budapest, szent jobb)
