Közelednek a választások, jönnek a jó kis sárdobálások, erről kiderül, hogy régen vérvörös komcsi volt, arról meg, hogy turulmadártenyésztő, lesz min szórakozni, várjuk hát türelmesen.
De nem ám csak ilyenféle, már jól megszokott, zaftos pletykák csiklandozzák majd érzékeny politikai vevőkészülékeinket, nem bizony. Adrenalinszintünk emelkedéséhez az is nagyban hozzájárul majd, hogy folyamatosan próbáljuk kiókumlálni, hogy a szomszéd néni, a boltos Pistike, vagy éppen a szódás Józsi bácsi hova teszi majd az ikszet, ha eljő az idő rá. Nem hiszem, hogy van ember, akit legalább egy kicsit is ne érdekelne, hogy a hozzá valamennyire is közel állóknak mi a véleményük az aktuális politikáról.
Viszont itt van deazonban – ahogy azt szépen magyarosan mondani szokják valakik 
– a bibi. Mert nem illik ám olyan kérdést feltenni senkinek sem, hogy kire adta le a szavazatát, mert az bizony nem más, mint szigorú magánügy, hétpecsétes titok. Aki ilyet kérdez, az nem korrekt politikailag egyesek szemében. Vannak akik vérig sértődnek egy ilyen kérdéstől, és vannak akik még esetleg néhány keresetlen szóval utalnak is a kérdező valamely ártatlan rokonára, annyira felhergelik rajta magukat.
Én ezt megintcsak nem értem. Ha elmegyek szavazni, annak érdekében, hogy a saját jól átgondolt meggyőződésem alapján kiválasszam azt a pártot/személyt, aki a következő négy évben befolyásolni fogja az életem majdnem minden aspektusát, és ezzel az én véleménynyilvánításommal befolyásolom mások jövőjét is, akkor mi értelme van annak, hogy eltitkolom, miként döntöttem. Persze vannak, akik félnek a politikai fanatikusoktól, akik ütnek, ha meghallják, hogy mondjuk én az Uborkahámozók Országos Szövetségét kívántam a trónra juttatni, de az ilyet jobb, ha el is kerüljük. Továbbá, aki attól fél, hogy elveszítheti valamely kedves barátját, ha az megtudja róla, hogy nem egyeznek a politikai nézeteik, akkor érdemes arról elgondolkodni, hogy milyen is az a barátság, ami összeköti őket.
Na szumma szummárom (ahogy azt nagymamám testvére mondogatta annak idején) engem bárki kérdezhet bármiről, legfeljebb nem fogok válaszolni, de azt sem azért, mert a kérdés esetleg nem politikailag korrekt. Régi tanítómesterem szavait idézve összegzem gondoltaimat: “nincs hülye kérdés, csak hülye válasz van”. Mennyire igaz.
