Az egészséges életmód jegyében két héttel ezelőtt vásároltam három paradicsomot a Match-ban, amihez még egy kis sajt és oregano, na meg a Szakácsnő hozzáértése szükségeltetett az ínycsiklandozó salátaálom létrejöttéhez. Mivel nem igazán értek az arányok megfelelő felméréséhez, a három túl soknak bizonyult, így félretettem a maradék kettőt, hátha jó lesz még az valamire az elkövetkező pár napban. Jellemző, hogy nem a hűtőben képzeltem el a paradicsomok jövőjét, hanem a polcon, és az is jellemző, hogy tökéletesen elfeledkeztem létezésükről, így két hétig feléjük se szagoltam. Normális körülmények között ennyi idő elteltével a zöldségek éreztetik elégedetlenségüket, méghozzá a szaglószervi irritáció rendkívül hatásos módszerével. Az én paradicsomaim azonban fegyelmezettek voltak, és nemhogy bebüdösödtek volna, de még meg se ráncosodtak. Hálámat azonban nem tudtam kifejezni nekik, ugyanis Zsuzsika felmérve a helyzetet, hazavitte őket a tyúkoknak, akik reméljük nem fognak dinoszaurusz-szerű baromfi hibrideket „világra tojni”.
