Zsuzsikám és én a minap felkerekedtünk, és annak örömére, hogy a napunk egész jól sikerült (2 db 5-öst írattunk be az indexünkbe fejenként) elballagtunk, hogy végre megtekintsük a már untig dícsért és reklámozott Messiások kiállítást a debreceni Modemben. Alig vártuk, hogy lássuk, Warhol, Picasso, Dali és Chagall művészetében hogyan jelenik meg a megváltás, mert nem titok, főleg ezek miatt a korszakalkotó művészek miatt voltunk hajlandóak kiadni a belépőért 1500-1500 Ft-ot. Nem akarok oldalakat írni a kiállításról, így csak dióhéjban foglalom össze az élményt. Warholnak egy műve volt kiállítva, az is videón, de nem működött. Picasso előtt megálltam, és csak néztem, az a kép valóban magával ragadott (úgy, hogy először nem is ismertem fel, ill. olvastam el a kis táblán, hogy az ő festményét bámulom éppen tátott szájjal – na ettől nagy egy festő, legalábbis szerintem.) Chagall-ra és Dalira viszont nem emlékszem, mert a kiállítás közepe felé akkora sokkot kaptam, hogy azt nem sikerült kipihennem órákig. Elvileg a kiállított művészeti alkotások az ember, a művész önmegváltására tett kísérleteiről, illetve megváltatásáról szóltak, arról, hogy az egyesek által vélt, szerintem valós halál utáni élet milyen formában “várja” a földi életet elhagyó embert. Sok festmény és szobor esetében -főleg a kiállítás legelején- ezek a témák érzésem szerint egyáltalán nem jelentek meg.
Ahogy azonban egyre inkább haladtunk előre, hatalmasra nagyított halott emberekről készült képekkel szembesültünk, a képek címei pedig minden esetben tartalmazták a halál nemét is. Így találkoztunk szénné égett, halálra szurkált, gyógyszertúladagolt hullák testeinek a részleteivel, akárcsak a Blikkben, vagy a Borsban, mikor éppen a vonaton valaki ottfelejti, mi pedig galádul belelapozunk. Na jó, a képek minősége azért a kiállításon jobb volt. Ezen a ponton csak abban reménykedtünk, hogy a blikkes-borsos pornó rovat azért itt legalább elmarad, de csalódnunk kellett. Külön szoba volt ugyanis berendezve a bécsi akcionisták műalkotásainak, ahol a kemény, állati belső szerveket szexuális segédeszközként alkalmazó orális szextől kezdve, az önkínzáson keresztül, a blaszfémiáig minden játszott, sajnos nem csupán képeken, de videón is. Ha részletezném, nem hinne nekem az, aki nem látta, úgyhogy inkább nem is mondok semmi többet erről a szegmenséről az “élményeimnek”. Mindenesetre most már tudom, miért használjuk oly gyakran nyelvünkben az undort keltő dolgokra azt a kifejezést, hogy gyomorforgató. Ebben a szobában, úgy, hogy végig sem néztem az összes videót, szabályosan hányingert kaptam. A továbbiakban egy nagy fémkonténerben volt kiállítva formalinba téve egy agy, egy jó hosszú bél, és egy szív, és én itt kikapcsoltam, több élmény befogadására még úgy sem voltam alkalmas, hogy a kiállítás legvégén Krisztus keresztyén ábrázolásai voltak láthatók. Nem mondom, hogy nem láttam nagyszerű műveket, és nem gondolkodtatott el semmi a Messiásokon végigsétálva, de a meghatározó élmény az mégis mindenképpen a negatív, gyomorforgató blaszfémia marad számomra.
Összefoglalva a fentieket, aki képet akar kapni az igazi megváltásról, annak javaslom, hogy ne múzeumban keresse, hanem vegyen le a polcról egy Bibliát, és tanulmányozza. Persze az is lehet, hogy valakit éppen egy kép okozta érzés indít el az igaz hit irányába, és az mindenképpen egy pozitív dolog. Akit pedig egyszerűen csak érdekel a művészet, az is nézze meg a kiállítást nyugodtan, de bizonyos részeit csak 13-14 év felett, és felnőtt, művészethez, teológiához értő személlyel együtt. Na, ezek a szabályok:)! Üdv minden kedves Blogolvasónak!
