Ami Azt Illeti…

Kíváncsi lennék rá, mi játszódott le a bejegyzést olvasók fejében az elmúlt pár másodpercben, de azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, nem túl sok bíztató gondolatot szült a fenti néhány sor. Több mint valószínű, hogy a hír első felénél feltették a kérdést, hogy “miért is ilyen nagy szám ez?”, a másodiknál pedig egyenesen megkérdőjelezték elmém száz szálalékos épségét. Mert hát a világbajnokság és a magyar válogatott szavak majdnemhogy egymás ellentétei. Voltak! Bizony az elmúlt pár évben a fenti nézet vált irányadóvá, viszont most valóban történni látszik valami pozitív – ha nem is az egész magyar labdarúgás – de legalább a válogatott háza táján. És hogy ez a győzelem mennyire nem kis teljesítmény, arról Rudolf Gergely, nemzeti csapatunk játékosa nyilatkozott a Nemzeti Sportnak a következőképpen: “Csodás érzés, hogy olyan válogatottat győztünk le, amely hazai pályán már-már verhetetlen volt, például a svédekkel is döntetlent ért el. S ha valaki még így is lebecsülné a sikerünket, gondoljon arra, hogy Albánia egy ponttal utazott haza Portugáliából is.”
Reméljük lassan a fanyalgók száma, természetesen a további szép eredmények következménye képpen végre nullára redukálódik!