Petsen szuper volt. Reggel az 5:35-ös vonattal indultunk, ott voltunk 8 után pár perccel, és a napot a Burger Kingben kezdtük (mert a nap addig még egyikünk számra sem kezdődött el igazán a nagyon-nagyon-koránkelés következtében).
Reggeli után aztán átmetróztunk a Fradi Múzeumhoz, ami egyszerűen fergeteges volt. Zsuzsának is tetszett. Volt ott minden. Nyilasi Tibor ezüstcipője, Albert Flórián utolsó meccsén viselt cipője, serlegek, érmek, zászlók, mezek, stadionmakettek, festmények, ősrégi dokumentumok, szóval minden, amitől egy focirajongó alól kicsúszik a talaj, és dob egy orbitális hátast. Ráadásul egy 70 év körüli bácsi idegenvezetett minket végig, aki szinte mindenkit személyesen ismert, aki a Fradi történetében jelentős személyiség volt. Olyan sztorikat mondott, hogy csak néztünk. Majdnem minden mondatát úgy kezdte, hogy mondott egy olyat, mint pl “Amikor feljött hozzám beszélgetni… meg Amikor leugrottam a srácokhoz” és folytatta egy olyan nagyágyú nevével, hogy csak lestem. Aztán levitt minket a Springer szoborhoz, majd összefutottunk Bobby Davisonnal, meg egy pár légióssal, akiktől autogrammot is sikerült szereznem. Szóval őrület volt, na:)
Utána jött Pavel, a “kettlebell mester”:). A Rákóczi úton, a Fókusz könyvesboltban tartott dedikálást, és egyben bemutatta A meztelen harcos című legújabb könyvét is. No nem valami olcsó pornográf szemétről van szó, hanem egy nagyon fejlett erőfejlesztő technikáról, amit maga a szerző fejlesztett tökélyre. Ez egy olyan edzésrendszer, amely segítségével az ember komoly fizikai erőre tehet szert rövid idő alatt csupán a saját testsúlyának felhasználásával, tehát gépek és súlyzó nélkül. Aki kíváncsi rá, vegye meg. Érdemes.
No de hogy maga az alkalom az egy szociológiai esettanulmány is volt, az tuti. Kezdődött azzal, hogy mikor már ott voltunk a helyszínen, bejött egy csávó, aki teljesen úgy nézett ki, és még úgy is volt öltözve, mint Pavel. Aztán bejött a következő, az is úgy nézett ki, és már azt hittük, ezekben a körökben muszáj úgy kinézni mint a “mester”. Aztán bejött egy hosszúhajú, jólöltözött nő is, mire mi fellélegeztünk.
Végül megérkezett Pavel (az igazi:), mondott egy pár szót, és jelentkezőket kért, hogy demonstrálja módszere sikerességét. Az áldozattól először megkérdezte, hogy mit sportol, és ahhoz igazította a gyakorlatokat, amiket el kellett végeznie. Pl. A karatésok rugdosták egymást, az erőemelő egykezes fekvőtámaszt csinált, volt, aki pedig invertált evezésekkel vette ki részét a “reklámból”. Pavel a könyvéből idézett tanácsokkal látta el az áldozatokat, akik a tanácsot megfogadva sokkal nagyobb erő kifejtésére voltak képesek csupán egy pár perc elteltével. Ott voltam, láttam. Ezek után dedikált és fotózkodott, nekünk és velünk is.
Őrült jó napunk volt tehát, mindenkinek ajánlom mind a Fradi Múzeumot (még ingyenes), mind Pavel A meztelen harcosát (még nem ingyenes, de akkor is:).
Képek a napról nemsokára felkerülnek a blogra, de most elutazom egy pár napra, úgyhogy dászvidánnyá:).
