Nagyon nagy ötlet! Annak ellenére, hogy a Hit Gyülinek nem valami jó a PR-ja, az emberek arcán nem a megvetés, hanem a meglepettség, és az elismerés látszott, és ez nagyon szuper, főleg annak fényében, hogy a tánc közben evangéliumi szövegű zene szólt. Nem vagyok HGY-s, de szerintem ezért a produkcióért jár nekik egy nagy ökumenikus piros pont:) !
R. Zsolt és Ithehun levélváltása
December 28, 2009 at 8:14 du. (ateizmus, hit, Isten, jóhír, vallás)
A “Nem egészen összerendezett, nem teljesen átfogó, de azért érthető gondolatok hitről és hitetlenségről” című bejegyzésre érkezett egy érdekes komment. Mivel a postokat azért többen nézegetik mint a hozzászólásokat, a válaszommal együtt idemásolom R. Zsolt (a Kommentelő)gondolatait. Kellemes elmélyülést kívánok Mindenkinek!
Szóval Zsolt írta a következőt:
Szia, tegezhetlek? 
El kell hogy mondjam neked, hogy igen, vannak akik komolyan gondoljak, hogy ateistak. Meghozza jo sokan vannak. Es meg egy csomo olyan is van, aki az, csak nem vallja be. Es egyre tobben ketelkednek. Nem divatbol es nem Don Quijote-modra. Az utolso bekezdesed okfejtese latszolag logikus, valojaban azonban alapvetoen hibas. Ugyanis az ateista ellenallasanak (ha van neki) a targya nem Isten. Nem is lehetne az, hiszen nem hisz benne.
Egyaltalan honnan veszed, hogy aki ateista az “ellenallo”? Ellenall, igen, ha megprobalnak betolakodni az eletebe valamivel, amiben nem hisz. Ellenall, ugyanugy, ahogy te is vedekeznel, ha o probalna ateizmusat rad eroszakolni. Az ateista csupan keresztyen szemszogbol “ellenallo”. Ugyanis a keresztyenek meg vannak gyozodve rola, hogy az ovek az Egyetemes Igazsag, es mindenki “ellenallo”, aki nem aszerint el. Ez egyebkent termeszetes, errol szol a hit.
Meg valamit Don Quijote-rol. Probalj meg ertelmes, felnott emberhez melto esszeru, erveken es bizonyitekokon alapulo vitat folytatni Isten leterol egy meggyozodeses ateistaval es hamar rajossz majd, hogy te vagy az, aki szelmalomharcot viv. Ugyanis mig te egyetlen konkret bizonyitekot sem talalsz majd Isten letenek bizonyitasara, addig o szazaval sorolja majd az Isten nemletet igazolo erveket.
Kiterek egypar gondolatodra, ha megengeded:
-altalaban a rock-dalok szovegei sokkal melyebbek es tobb mondanivalot hordoznak, mint mas stilusok (soksok konkret peldat tudnek mondani)
-a szabad akarat az egyhaz “talalmanya”. Enelkul nem elte volna tul a szazadokat. Ez a papok egyetlen magyarazata arra a rengeteg ellentmondasra ami egyreszt a Bibliaban talalhato, masreszt az istenkep es a valos elet kozott van. Ajanlom Leo Taxil “Szorakoztato bibliajat”, olvasd nyugodtan, egy valamikori papajelolt irta.
-az ateista annyiban kulonbozik a keresztyentol, hogy nem Istentol valo felelmeben vagy a foldontuli letben remenykedve cselekszik jot, segit embertarsain, nem ol es nem lop, stb, hanem tiszta emberi erzesbol. Erdemes lenne elgondolkodni ezen.
-”Ha mindenki hinne a világon, egyértelmű, hogy nem lennének háborúk a Földön.” Ez egy nagyon elhamarkodott kijelentes, ha belegondolsz, hogy az aldozatok millioit szedo vallashaboruk vegigkisertek az emberiseg tortenelmet szinte kezdeteitol el egeszen napjainkig.
Én pedig emígy reagáltam:):
Kedves Zsolt! Természetesen tegezhetsz, akkor én is tegezlek, ha nem baj:). Nagyon örülök a kommentednek, és köszönöm, hogy kulturáltan reagáltál a postra, sajnos volt már ugyanezzel a témával kapcsolatban rossz tapasztalatom is másik blogon.
Ha valaminek a létezését tagadom, mert biztos vagyok az igazamban, nem csinálok az ellenállásomból mozgalmat, és nem zavar, ha más hisz ennek a bizonyos dolognak a létezésében. Az ateisták pedig harcolnak, tagadnak, mozdulnak (elég csak a Nagy-Britanniában elhíresült buszos kampányra gondolni).
Úgy vettem ki a soraidból, hogy a keresztyénséget mások életébe betolakodó dolognak tekinted. Ez azért nem így van. Vannak azok a bizonyos levakarhatatlan térítők, az biztos, de ők nem viselkednek a keresztyénség elveinek megfelelően. A Bibliában több helyen meg van írva, hogy senki se erőszakolja rá magát a másikra térítő célzattal, sőt az ellenállás hatására vonuljon vissza. A keresztyénség tehát nem tolakodó, erőszakos, csak bizonyos emberek/egyházak tették azzá. Mindig az alapvető, elsődleges forrást kell vizsgálni valaminek a megítélése során, nem pedig a másod, harmadlagosakat. A keresztyénség esetében az elsődleges forrás a Biblia. Minden keresztyénnek ezen a szűrőn keresztül jogos ha megítéled a viselkedését. Ha valaki ráderőszakolja magát, akkor nem a keresztyén elvek szerint cselekszik, tehát, ne hibáztasd őáltala magát a keresztyénséget.
Isten nemlétét bizonyító felnőtthöz méltó észérvek nincsenek. Egyetlen ateista sem tudta, tudja bizonyítani azt, hogy Isten nem létezik. Általában a tudományra szoktak az ateisták hivatkozni, de ezeket az indokokat lesöpri az ezrével sorakozó hívő tudósok sora, akik kutatásaik során jutottak el a hitre. Észérvnek Isten létezését illetően pedig elég az, hogy a lélek létezését hozod fel. Mert oké, legyen, a Világegyetem egy véletlen nagy bumm hatására létrejött, fogadjuk el (vagy ne fogadjuk el:)), de honnan jön a lélek. Milyen Erő képes létrehozni valami olyat, ami megfoghatatlan? Csakis megfoghatatlan. Tehát az emberfeletti erő tutira létezik. A lélek, az ember pedig alapvetően jónak teremtetett. Szabad akaratából tehet jót, és tehet rosszat. Ezt nem tagadhatod, Te is így működsz. Viszont próbálj meg életed hátralévő részében csak és kizárólag jót tenni úgy hogy még véletlenül se bánts meg senkit. Nem fog menni. Ez a keresztyéneknek se megy, de ezt nem is lehet tőlük elvárni, ahogy a Biblia írja. Viszont aki igaz hittel közeledik Istenhez, és hiszi, vallja, hogy Krisztus áldozata a kereszten bűnei bocsánatát szolgálják, annak az élete meg fog változni. Őszinte hitről és bizalomról beszélek itt, nem pedig a leírt szó igaznak gondolásáról. Akinek a hite őszinte, az nem isteni büntetéstől való félelemből kifolyólag fog jót tenni, hanem abból a hálából kifolyólag, amelyet Krisztus érte hozott áldozata indukál benne. Aki igazán hisz, annak az élete tehát automatikusan változik meg. Nem szabad, hogy megtévesszenek azok az emberek, akik hívőnek vallják magukat, és mellüket verve hirdetik, hogy ők a coolak. Tudom, hogy sokan vannak, akik lejáratták a keresztyénséget a viselkedésükkel, és én sem vagyok, sőt senki sem tökéletes. De törekedni kell nem egyértelműen a jóra, hanem Krisztus áldozatának elfogadására, és ez jót szül. Ezt olvashatod a Bibliában, ez a keresztyénség lényege, nem pedig a félelem. Aki az ellenkezőjét gondolja, téved. A törvények pedig azért vannak a Bibliában, hogy tükröt tartsanak az ember elé, hogy vajon hitének gyümölcsei tükrözik -e az ő vélt, vagy valós hitét, illetve, hogy visszafogja a hívőt az elbizakodottságtól.
A szabad akaratot az egyház találta fel? Melyik? Mikor? Hogyan? A Biblia egyértelműen beszél a szabad akaratról, dehát ezt már említettem is. Gondolj csak bele, és látod, hogy mindenkinek van szabad akarata. De ha már itt járunk, akkor megemlítem az előre elrendelés elméletét. Ezt hogy hozod össze a szabad akarattal? Ez is az egyház találmánya? Mert látszólag a két dolog ütközik, valójában viszont nem. Ha érdekel erről később írok majd, de most már kezdenek elgémberedni az ujjaim:).
A vallásháborúk egytől egyig politikai hátterűek. Ha két érdek szembenáll egymással, és egészen véletlenül a két oldal azonosítható vallásokkal, vagy felekezetekkel, akkor rögtön rámondják, hogy a vallások a hibásak, meg Isten. Egyébként sem a vallás számít, hanem a hit. A papok lehetnek hülyék, a „vallásos” emberek is, de az igazi hívők (bár ők sem mentesek a hibáktól) azok már más tészták, vagy mi:).
Végezetül Isten létezésére engedd meg, hogy bizonyítékként említsem a saját tapasztalataimat: Nem hazudok, de túságosan részltekbe sem akarok belemenni, lévén a cyber-térre nem tartoznak túlságosan személyes dolgok. Komoly betegséggel jöttem a világra, sok mindent, amit alapvetően meg akartam volna tenni, éppen ez okból nem tehettem meg. Visszanézve az eddigi életemre azonban látom, hogy minden egyes eseménynek konkrét hatása volt az életemre, és viselkedésemre, és hogy amit annak idején esetleg átoknak gondolhattam volna, a jelenben ill. hiszem hogy ez alapján a jövőben is, áldásokká váltak, válnak. Az életemben nincsenek, nem voltak véletlenek. Pofonokat is sokszor azért kaptam, kapok, mert valamit szabad akaratomból (!) elszúrok, de ezek a pofonok nem tesznek tönkre, hanem megerősítenek. Biztos vagyok benne, hogy erre a következtetésre minden ember eljuthat, ha őszintén végiggondolja a múltját és a jelenét. Az életemet tehát nem véletlenek egybeesése irányítja, hanem a Gondviselés. Nekem ennyi elég bizonyítéknak.
Hit, Sors és Rock & Roll – Interjú az EDDA Művek egykori dobosával
December 15, 2009 at 8:17 du. (evangélikus, hit, Isten, jóhír, vallás)
A kép és az interjú forrása: lutheran.hu
Miskolc – Fortuna László a nyolcvanas években az EDDA Művekben vált híressé, aztán egy betegség úgy látszott, félbeszakítja ígéretes karrierét, de a dobos újra talpra áll. 25 évig hajókon zenélt, híres zenészekkel együtt. Egy éve azonban a Miskolci Evangélikus Gyülekezetben keresztény zenekart alapított, akikkel közösen zenélnek szerdánként az ifjúsági istentiszteleten. Látszólag minden megvolt már az életében: siker, karrier, látta a világot is. Érdekes életéről és jövőbeli terveiről kérdeztük. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Evangélikus zenekarban játszik az EDDA egykori dobosa – Interjú Fortuna Lászlóval
– Mikor kezdett el zenélni és miért épp a dobot választotta?
– Zenélni amióta az eszemet tudom, mindig zenéltem. Hogy miért a dobot választottam, arról fogalmam sincsen, valahogy ehhez volt érzékem. Zenei iskolát csak 15 éves koromban kezdtem, addig autodidakta módon tanultam. De már általános iskolás koromban volt zenekarom.
– Játszik más hangszeren is?
– Zongorázom, gitározom, de kimondottan egyiket sem tanultam. Emellett énekelek is. Sok mindenbe belekóstoltam, de a fő hangszerem az ütős hangszer maradt. A billentyűket inkább csak a zeneírásnál használom.
– Az imént említette, hogy általános iskolás korában is játszott már zenekarban. Mielőtt az EDDA Művekhez került, milyen bandákban játszott?
– Számtalan amatőr formációban zenéltem. 15 éves korunkban alakult az általános iskolai zenekarhoz kapcsolódva a Héliosz nevezetű amatőr zenekarunk, amellyel 1971-ben Salgótarjánban Könnyűzenei Fesztivált nyertünk. Aztán még sok bandában megfordultam, mielőtt az EDDÁ-ba elhívtak.
– Hogyan került az EDDA együttesbe?
– A basszusgitárossal, Róna Gyurival mentünk oda. A korábbi basszusgitárosnak, Zsöcinek (Zselencz László) ínhüvely gyulladása volt. Csapó György dobossal nem tudom, mi bajuk volt, de az én tudásomat úgy éreztem, többre nézték, én a technikásabb és a gyorsabb dolgokat is jobban le tudtam ütni. 1981 karácsonya után keresett meg bennünket Pataky Attila (ének) és Barta Alfonz (billentyűs), hívtak bennünket az EDDÁ-ba. A feltételük az volt, hogy öt-hat Deep Purple nótát ideadtak nekünk és azt két nap alatt meg kellett tanulnunk hangról hangra, ütemről ütemre. Nagyon kemény munka volt.
– Ez akkor egyfajta felvételi vizsga volt…
– Igen. Sosem felejtem el, hogy Alfonz meg-megállította, elindította a magnót, hogy azt ütöm-e, ami az eredeti felvételen szól. Végül nem talált kifogást, így beleegyeztek abba, hogy bekerülhettünk a csapatba.
– Volt egy szakadás a régi EDDA és az új között. Mi vezetett az első banda széteséséhez?
– Az volt a gond, hogy Slamó (Slamovits István – gitár és ének) és Attila (Pataky Attila – ének) mindig is harcban álltak egymással. Slamónak megvolt az a rossz szokása, hogy a kívülállókra, kinti emberekre jobban hallgatott, mint a zenész társaira. Trunkos András, aki a Rolls Frakciónak volt zenekarvezetője és basszusgitárosa, sokat fűtötte, hogy szálljon ki az EDDÁ-ból és alakítsanak új zenekart és minden más lesz, dőlni fog a pénz, sikeresek lesznek. Végül is Slamó bejelentette 1985-ben, hogy kilép, erre Attila meg feloszlatta a zenekart. A csapat szétment, mindenki máshol helyezkedett el. Engem Zsöcivel együtt a P. Boxba akartak elvinni, de időközben Attilával inkább egy norvégiai út mellett döntöttünk. Fél évig klubokban zenéltünk, aztán amikor visszajöttünk, újraindítottuk az új EDDÁ-t.
– Végül 1986 nyarán, betegsége miatt abba kellett hagynia az EDDÁ-ban való zenélést. Hogy is volt ez a tüdőkilyukadás?
– 1986-ban az új EDDÁ-val koncertturnén voltunk és az egyik nap lazítottunk a fiúkkal: fociztunk egyet. Rosszul lettem, mint kiderült, kilyukadt a bal tüdőm, és amíg helyre nem jöttem – majdnem egy évig – még járni is alig tudtam.
– És hogy tudott helyrejönni?
– Amikor bevittek a kórházba egy pici, késes végű csövet nyomtak a két bordám közé, és akkor, mint egy autóbelső, amikor kiszúrják, úgy leengedtem, mert addig túlnyomás volt a mellkasomban. Egy csövön át egy géphez kapcsoltak ezután, amin át állandóan szívták ki a felesleges levegőt addig, amíg össze nem forrt a tüdőhólyag. Gyulladáscsökkentőket kaptam.
– Ez a betegség mennyiben játszott szerepet abban, hogy Ön hívő ember lett? Esetleg ekkor tért meg?
– Én igazság szerint mindig is hittem, gyerekkoromban is templomba jártunk. Nekem az istenhit életem része volt mindig. Az EDDA időszaka alatt, a bulik miatt, az én hitbeli életem is háttérbe szorult. De Isten kiragadott ebből az életmódból és újra a jó útra terelt. Lehet, hogy ezért lettem akkor beteg. Új életet kezdhettem, lehiggadtam.
– Miután felépült, mivel kezdett foglalkozni?
– Külföldön, főleg hajókon zenéltem, de szárazföldön is felléptem. Közel 25 évet dolgoztam így. Ha ki kellett volna fizetnem azt a pénzt, amennyi helyre eljutottam, akkor milliárdosnak kellett volna lennem. Most már könnyebb azokat a helyeket felsorolni, ahol még nem voltam, mint ahol már voltam a világban.
– Hatalmas élettapasztalatot szerzett. Mindenféle kultúrával, emberekkel ismerkedett meg…
– Igen, nagyon jó, hogy ez a lehetőség nekem megadatott. A világ érdekes és tele van szélsőségekkel. Dubai gazdaságát látva elmenni utána Jemenbe, ahol olyan érzésem volt, mintha hirtelen a középkorba csöppentem volna, furcsa volt. Jó persze, autók azért voltak az utcán, de egyetlen, műszakilag is rendben lévővel nem találkoztam. De itt volt a legcsodálatosabb tenger is, mert nem voltak gyárak és üzemet, amik elkoszolták volna a vizet. A Vörös-tengernek fantasztikus élővilágát láthattam ott.
– A családja mit szólt hozzá, hogy ilyen nagy utazó lett?
– Nagyon aranyos, kedves, megértő feleségem van, aki kibírta ezt mellettem. Most októberben volt a 30. házassági évfordulónk. Ám a külföldön zenélő kollégáim 99 százaléka sajnos már mind elvált.
– A Miskolci Evangélikus Gyülekezetben rendszeresen szolgál az ifjúsági alkalmakon. Hogyan került bele az itteni zenélésbe? Mióta játszik keresztény dalokat?
– Sándor Frigyes esperes szervezett egy Alpha-kurzust, amelyen én is részt vettem, egy másik billentyűs sráccal együtt. Amikor megtudta, hogy zenélek, azt javasolta, hogy csináljuk egy zenekart. Végül a billentyűs elmaradozott, így egyedül kellett a társaságot összehoznom. Rájöttem, hogy borzasztóan nehéz egyházi zenekart létrehozni. Azok az emberek ugyanis, akikkel korábban együtt zenéltem világi zenekarban, nem akartak ebben szerepet vállalni. Istent dicsőítő zenét nem voltak hajlandóak játszani, sőt cikinek tartották azt. Ráadásul féltek attól, mit fognak a rajongóik ahhoz szólni, ha ők templomban lépnek fel. Hiába próbáltam őket meggyőzni arról, hogy Isten evangéliumát és Jézus Krisztus nem szabad szégyellni, és ki lehet mondani azt, hogy mindannyian az ő gyermekei vagyunk, de ők nem vállalták ezt a dolgot. Az a baj, hogy ha a magunkkorabeliek ezt cikinek tartják, akkor azzal milyen példát adnak a zenét tanuló diákoknak? Másfél év keresésbe tellett, hogy stabil csapattá válhattunk és elég jól meg tudunk már szólalni.
– A tagok egyébként zenéléssel foglalkoznak?
– Az In His Steps együttes tagjai mindannyian keresztény hívő emberek. Én és az énekes fiú foglalkozunk zenéléssel, a többiek nem. Az énekest most vették fel a Zeneművészeti Főiskolára, gitár tanszakra és emellett gyönyörűen énekel. Bár korosztálybeli szakadék van közöttünk, de az együttzenéléssel ezek eltűnnek, így jó barátságban is vagyunk. A többiek között van például ügyvéd, és informatikus is.
– Milyen dalokat játszanak? Saját szerzeményeket is?
– Arra törekszünk, hogy olyan zenéket válasszunk, amelyek nekünk tetszenek. A refrén és a dallamvilág fontos, hogy a közönség fülében is megmaradjon. Ez egyfajta keresztény popzene. A régi templomi énekektől eltávolodtunk, mert a fiatalokat az nem érdekli nagyon. Azokat egyébként is nehéz lett volna átalakítani popzenévé, nem szólt volna jól. Főleg angolszász nótákat fordítunk magyarra. Nemrégiben készült egy CD, amin három saját dal van. A zongorista, Romhányi Róbert, a gitáros-énekes Bodnár Balázs és jómagam írtuk ezeket.
– Milyen a látogatottsága ezeknek az ifjúsági alkalmaknak?
– Szeretnénk, ha sokkal többen eljárnának, mint amennyien járnak. Mostanában 40-50-en szoktunk lenni. Egy éve indult ez a fajta misszió. Hétköznaponként, szerdán este fél hattól vannak az alkalmak a miskolci evangélikus templom tanácstermében (3530 Miskolc, Hunyadi u. 8.). A Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumból is jönnek, de sokkal többet várunk ettől a dologtól, mint ahol most járunk. Miskolc azonban egy kommunista város volt és sajnos a hitetlenség az elég magas fokon tart még mindig, de reméljük, hogy ez változni fog. Sajnos a világi rádiók hallani sem akarnak a dalaink lejátszásáról. A miskolci református Európa Rádióba adtam le CD-t, de sajnos ott sem nagyon hallom, hogy játszanának, pedig jót tenne a látogatottságnak, ha nagyobb reklámunk lenne.
– Fesztiválokra is elmennek? Szarvason lesz a következő Szélrózsa, eljönnének?
– Ha hívnak, akkor szívesen megyünk bárhová, fellépést még nem mondtunk le. Jézus dicsőíteni szolgálat is.
– Játszik ezenkívül más zenekarban is?
– A Helios zenekar újra él, azonkívül van egy Miskolci Művek nevű rock bandám, amivel szoktam járni zenélni. Hívtak egy budapesti alakuló csapatba is. Végülis négy zenekarban vagyok, de többet nem is akarok vállalni, mert sakkor nagyon szétesnék.
– Visszavonuláson tehát nem is gondolkodik?
– A Jóisten nekem azt adta, hogy jól tudok zenélni. Ráadásul még szeretek is. Amíg a közönség elfogad, addig játszani fogok. Igaz van szakmám is, de a mai világban, ilyen munkanélküliség mellett, 55 évesen, azt hiszem, sehol máshol nem tudnék elhelyezkedni. Nem mondom, hogy a zenélésből olyan jól meg lehet élni, de azért valahogyan csak eltengődök. Ráadásul örömet okozok vele másoknak is és persze magamnak is.
– Mit szeretne még megvalósítani az életben? Világot látott, híres zenekarokban játszott… mit lehet még elérni?
– Jól látja, nekem valóban megadta a Jóisten azt, hogy mindent elértem az életben, világot láttam, híres emberekkel is dolgoztam együtt. Az amerikai hajókon komoly énekesekkel dolgoztam. Sok mindent nem kívánok az élettől. A maradék kis időt szeretném a feleségemmel és családommal boldogan leélni, a zenémmel pedig szeretném azokat az embereket szórakoztatni, akiknek erre igényük van. Én meg vagyok elégedve: sosem vágytam milliókra. Van egy kis házam és annyim, amiből meg tudok élni. Isten a tenyerén hordozott.
Na ez az!
December 10, 2009 at 6:32 du. (Isten, jóhír, vallás)
Köszönet a videóért kedves Barátunknak!
Jóhír:)!
November 26, 2009 at 5:41 du. (jóhír)
Nagy büszkeség érte ma a ház elejét:)! Az AAI (Ami Azt Illeti… ezentúl az egyszerűség kedvéért) egyik bejegyzése, méghozzá “A magyar termék” egyik kedves Kommentelőnk jóvoltából idézve lesz egy a témát feldolgozó dolgozatban! Csak el akartam újságolni az örömhírt, és így az összes blogolvasó előtt is megköszönni Norának, hogy érdemesnek találta forrásnak felhasználni a blogot!
Magyar sikerek külföldön
November 7, 2009 at 1:21 de. (foci, jóhír, magyar foci, sport)
“Utoljára az 1997-98-as idényben fordult elő, hogy magyar labdarúgó 16 gólig jusson külföldi bajnokságban. Sallói István akkori rekordját állította be idén Kovács Péter, aki nemcsak október gólkirálya lett, de Norvégiában is a második legeredményesebb játékosként zárt.
Újabb topligában mutatkozott be magyar futballista a szezon során: Koman Vladimir végre pályára léphetett a Serie A-ban. A norvég Odd Grenland támadója, Kovács Péter októberben négyszer is eredményes volt: a Lyn Oslo elleni duplája mellett bevette a Molde és a Bodö/Glimt kapuját is. Kovács így 16 találattal fejezte be a Tippeligaen 2009-es idényét, amivel második lett a legeredményesebb játékosok listáján, egy góllal lemaradva a svéd Rade Prica mögött. Kováccsal holtversenyben lett második még a Molde szenegáli légiósa, Mame Biram Diouf, aki nyár óta hivatalosan a Manchester United játékosa, hiszen a norvég bajnokságban nyújtott teljesítménye alapján a 21 esztendős csatárt megvették a Vörös Ördögök. Kovács ráadásul olyan bravúrt hajtott végre, ami több mint tíz éve nem sikerült magyar futballistának: utoljára ugyanis az 1997-98-as idényben szerzett honfitársunk külföldi élvonalban ilyen sok gólt. Akkor Sallói István jutott 16 gólig a Beitar Jerusalem színeiben. Ami a többi skandináv országot illeti, a finneknél az előző hónapban kifejezetten eredményesen futballozó Gruborovics Tamásnak októberben nem sikerült betalálnia, de így is ő volt a Veikkausliiga legjobb magyarja. A középpályás az idény során csak egy mérkőzést hagyott ki, és nyolc góljával a negyedik helyen végzett IFK Mariehamn erőssége volt.”
(forrás: origo.hu)
Magyar világcsúcs
November 6, 2009 at 10:36 du. (jóhír, sport)
“Világcsúccsal, 2:06.01-es idővel győzött Verrasztó Evelyn a moszkvai rövid pályás világkupa-viadalon. A magyar versenyző fölényesen nyert, közel három másodperccel előzte meg az amerikai Whitney Myerst, több mint hárommal a brazil Joanna Maranhao-Melót, hatalmasat javítva eddigi egyéni rekordján (2:07.93). Sikerével Verrasztó Evelyn Cseh László mellett a második „hivatalban levő” világcsúcstartója a magyar úszósportnak. A magyar klasszis Kirsty Coventry 2008-ban, Manchesterben úszott 2:06.13-as világrekordját adta át a múltnak.”
(forrás:nso.hu)
Hillary for President!
November 4, 2009 at 4:47 du. (jóhír, politika)
“A vallás minden egészséges társadalom sarokköve. Hitből jövő szolgálatra, toleranciára, a különböző közösségek közötti elfogadásra ösztönöz, és a nemzetek, amelyek gyakorolják szilárdabb lábakon állóvá, biztonságosabbá, virágzóbbá válnak.” – ezt találta mondani Hillary Clinton egy konferencián, sok-sok-sok ember füle hallatára, én pedig meglepődtem. Nem divat msotanság ilyeneket kijelenteni, az ellenkezőjét viszont annál inkább. Azért nem rossz ez, hogy van olyan, mások véleményét befolyásolni tudó ember, aki fel bírja fogni, hogy a vallással alapvetően az ég egy adta világon semmi probléma nincs. Azt viszont nyilván ő is tudja, hogy vannak emberek, akik a valláson belülről bomlasztják annak hírét, és ez persze nem jó dolog. Az viszont igaz, akárki akármit mondjon is, legyen az egyetemi tanár, újságíró, vagy vízvezetékszerelő, hogy a vallás, a maga eredeti, ősi formájában nem rossz rendszer. Sőt!
A szlovák-magyar konfliktusok megszüntetése érdekében
November 4, 2009 at 11:42 de. (jóhír, magyarország, szlovákia)
Magyar és szlovák múltértelmezés Balassagyarmaton
A készülőfélben lévő szlovák-magyar közös történelemtankönyv tervezett szerkezetét, tartalmát szlovák és magyar szerzők ismertetik 2009. november 12-13-án, a Közös történelem – értékekkel és konfliktusokkal című konferencián.
A konferenciát a Nógrád Megyei Levéltár és a Füleki Vármúzeum, a magyarországi Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel és a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetével karöltve rendezi meg. A kétnapos tanácskozást Stefan Sutaj történész és Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet volt igazgatója, a révkomáromi Selye Egyetem Tanárképző Kara dékánjának előadása nyitja meg, melynek címe: Közös, különböző, konfliktusos-e a szlovák és a magyar történelem? A történeti Magyarország és a 20. századi nemzetállami történelem értelmezési lehetőségei.
A konferencián foglalkoznak még a középkori magyar államiság és a magyar, illetve szlovák nemzetszületés kérdéskörével, a nemzeti arányok 18. századi változásával, továbbá a magyar és szlovák nemzeti mozgalom konfliktusaival a 19. század első felében. A második napon előadások hangzanak el a magyarországi asszimilációs folyamat és politika okairól, valamint következményeiről a dualizmus korában, a két világháború közötti magyar-szlovák kapcsolatokról és a magyarországi és szlovákiai szocialista rendszer sajátosságairól és hasonlóságairól 1948-1989 között.
A záró előadást Kiss Gy. Csaba, Közép-Európával foglalkozó irodalomtörténész tartja, elemezve a magyar és a szlovák történelem közép-európai összefüggéseit.
Helyszín: Balassagyarmat, Mikszáth Kálmán Művelődési Központ
Időpont: 2009. november 12–13.
(forrás: www.mult-kor.hu)
