Mikor tavaly az A csoportos világbajnokságra kijutott a Magyar Jégkorong Válogatott, elhatároztam, hogy kiokosítom magam magam a sportból, amelyről addig csupán annyit tudtam, hogy a játékosok gyakran az eszüket vesztve gyepálják egymást a pályán. Nos, a VB után arra a felismerésre jutottam, hogy bizony ezek a hokisok akad, hogy játszanak is, sőt. Megkockáztatom, hogy az összes csapatjátékot űző sportoló közül mind szellemileg, mind pedig fizikailag nekik van a legnehezebb dolguk. A jégen való (és egy adott meccs során meglehetősen gyakran előforduló)hirtelen fékezés egy sprint után hihetetlenül igénybe veszi az embert, ráadásul egy hokijátékosnak szinte folyamatosan mozgásban kell lennie, mivel a pálya kicsi, és a pakk olyan sebességgel száguld, hogy egyik pillanatról a másikra képes átcsusszanni a pálya egyik végéből a másikba. Sokszor úgy “szaladgálnak” ide-oda a játékosok, mint a mérgezett egerek, és ha ehhez hozzászámítjuk még azt is, hogy hihetetlen reflexekkel kell a pakk mozgását koordinálniuk, akkor igazán elcsodálkozhatunk, vajon miért nincs olyan hokicsapat, amit úgy hívnának példának okáért hogy Chicago Inexhaustible Poisoned Mice.
A verekedések, amelyek miatt egyébként sokan nem szererik a sportot, nem feltétlenül velejárójuk a hokimeccseknek, inkább arról van szó, hogy a sport kultúrájába már szinte véglegesen betokosodott műbalhékat a közönség úgy megszokta, hogy a hoki ezek nélkül már nem is lenne olyan jó üzlet a tulajdonosoknak. Persze a szövetség, az NHL próbál szankciókat bevezetni a problémás játékosokkal szemben, de ez a folyamat nyilvánvalóan csak hosszú távon lehet eredményekkel kecsegtető. A témával kapcsolatban egyébként a tavalyi rájátszást elveszítő Detroit Red Wings egyik játékosa azt nyilatkozta, hogy az ő csapatukban egyáltalán nincsenek olyan játékosok, akik hajtanának a verekedésre, és a balhés-NHL sztereotípiát megcáfolandó, a Toronto Maple Leafs legutóbbi ellenfelének egyik csapattagja is úgy reagált a torontóiak agresszív stílusára, hogy jó lenne, ha a kanadai fiúk egy kicsit a hokira is koncentrálnának, megerősítve ezzel, hogy bár a jégkorong komoly fizikai sport, és elkerülhetetlen benne a keménykedés, a balhék egyáltalán nem szerves elemei a játéknak. Természetesen nem csodálkozhatunk azon, ha néha napján összeakaszkodik egy-két játékos a pályán, tekintve, hogy az a nyomás, amely a játék gyorsaságának következtében a játékosok vállára nehezedik, nem kifejezetten kíméli a résztvevők idegrendszerét.
Szóval akármennyire is nem honos kis hazánkban a jégkorong, nem gondolhatjuk azt, hogy nem egy komoly, és elismerésre méltó sportról van szó. Aki nem jártas a hoki világában, annak egy kis ízelítő a sport legjavából:
A gól igazán csak az ismétlés során látható, és élvezhető, na de akkor nagyon!
