Egy idézet, csak azért, mert érdekes, talán aktuális is, és mert mindenképpen érdemes elgondolkozni rajta

“Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál! És valaki rám néz, és az tudja, hogy én zsidó vagyok. Mintha ránéznék valakire, akiről tudják, hogy az lopott egyszer! És nekem a szememmel ki kell tartanom ezt a vádat vagy ráfogást vagy elnézést vagy mi az, hogy az embert zsidónak veszik. És nekem úgy kell néznem, hogy igenis, rendben van, jól van, zsidó vagyok. Pedig énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Én az egész dologgal nem vagyok tisztában. Nem vagyok ebbe beleegyezve, se belenyugodva, csak ráhagyom, hogy zsidó vagyok, mit csináljak? Engem kérdeznek, mikor rám néznek. Mit feleljek? Én egyszerűen elnevetném magam: de kérlek, hisz ez egy őrült ostobaság, csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki, hogy ilyen butaság miatt is szenvedjek. Egész életemben zsidó legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember.”

Szép Ernő

Vámos Miklós a világ körül

Büszkén jelentem, már amennyire tehetem, hogy kedvenc magyar írómnak, Vámos Miklósnak egyik legnagyszerűbb könyve (az Apák könyvéről van szó) megjelent az Egyesült Államokban és Izraelben is. Node, hogy ne legyen hiányérzetünk nekünk, honfitársaknak sem, október 1-jétől kapható a könyvesboltokban a Tiszta tűz című novella- és kisregény gyűjteménye. Érdekes módon ennek nem csináltak akkora reklámot, mint az előző regényének (persze biztosan nem azért, mert az esetleg rosszul sikerült volna), dehát van ez így. Akkor egyébként furcsa is volt, hogy minden egyes hirdetőoszlopról a Lolát, Márkot, és különböző ultrakulturális eseményeket reklámozó plakátok mellett ott mosolygott egy író is, és még a könyve is rajta volt a képeken. Most nincs plakát (visszazökkent a világ a rendes kerékvágásba), könyv viszont van, és biztos vagyok benne, hogy ez is, akárcsak a többi nagyon jó. Ja, és remélem többet nem plakátolják ki Vámos Miklóst sehova, jó bornak ugyanis nem kell cégér.

Aki nem olvasott még Vámost, és az is, aki olvasott, de akar még belőle:), kattintson az alábbi linkre, és merüljön el egy kis intellektuális élvezetben:). Tényleg megéri!

Vámos Miklós: Pedig

Az Apák könyve amerikai borítója

Az Apák könyve amerikai borítója

angol1

Az Apák könyve izraeli borítója

Az Apák könyve izraeli borítója

hber2

Égi jel

A tegnapi bejegyzésemre érdekes komment érkezett. Ne fáradjon azonban senki azzal, hogy utánanéz a bejegyzés alatt, mert ott nem fogja megtalálni. Sőt ha már akár holnap olvassa azt, amit most írok, sehol sem fogja. Hacsak meg nem örökítem ezt az ijesztően érdekes, véletlen(?) egybeesést.

A mai napi Shakespeare idézet (jobbra fent) így szól:
“Life’s but a walking shadow, a poor player, that struts and frets his hour upon the stage, and then is heard no more; it is a tale told by an idiot, full of sound and fury, signifying nothing.”

Remélem ez alapján is volt már valakinek “aha-élménye”, de hogy segítsek azoknak, akiknek mégsem, kiemelem a fontos részleteket:
“Life’s but a walking shadow, a poor player, that struts and frets his hour upon the stage, and then is heard no more; it is a tale told by an idiot, full of sound and fury, signifying nothing.”

Magyarul már egészen egyértelműen derül fény a titokra, ha valaki Arany János Macbeth fordításának Macbeth monológjait figyelmesen átolvassa. A hang és a téboly címének forrása ugyanis maga Shakespeare drámája.

Ezt én tegnap elfelejtettem leírni, de a blogom úgy látszik magától is pótolja a hiányosságait. KITT, keresztellek téged…:)

Kiselőadás

Ma Amerikai Irodalom szemináriumon én voltam a soros “témabevezető”, amely feladatomat egy kb. 15 perces prezentáció formájában el is végeztem. William Faulkner-t kellett bemutatnom, és röviden a modernizmust, amivel bár voltak nehézségeim a felkészülés során, de végül, amikorra kellett, összeállt a dolog.
Nem tudom, Faulkner mennyire ismert Magyarországon az egyetemek angol szakjainak berkein kívül, de jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki hajlandó egy kicsit jobban elmélyülni az irodalomban, mint amennyire általában szokott, hiszen Faulknert érteni és élvezni csak bizonyos mértékű utánaolvasás után lehet.
Abból kifolyólag, hogy modernista szerzőről beszélünk egyértelmű a nehezen érthetőség, A hang és a téboly című művének első fejezetét például egy szellemi fogyatékos narrálja, aki csak az érzéseit képes felfogni, melyeket nem tud társítani az azokat kiváltó jelenségekkel, cselekvésekkel. Mivel mégis ő az elbeszélő (bár beszélni képtelen), azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a gondolataiba látunk bele az első fejezet sorait olvasva, ami nagyon különleges, és egyben ijesztő élmény. Számára nem létezik múlt és jövő, csak örök jelen, az emlékei elevenen élnek a gondolataiban, és rájuk emlékezve újraéli a múlt eseményeit, amelyek éppen ebből következően lesznek örök jelenné számára. Kedvenc időtöltése, hogy a tüzet bámulja, és a testvérével, Caddy-vel való együttlét, akinek az illatát az esőéhez hasonlítja. Bár nem közölnek vele a család életével kapcsolatos eseményeket, mindig megérzi ha valami történik, érzi a “hűtlenséget”, a közelgő elválást és a halált.
A következő fejezetekben, mint az elsőben is, más elbeszélők gondolataiban is megjelenik az időfelfogás kérdése, de ezen kívül a tradíciók követésének nehézségei, egy család szétesésének okai, a halál és az élet értelme, és egymáshoz való viszonya is.
Oldalakat lehetne még írni a műről, amit én most nem teszek meg, remélem ízelítőül az előző bekezdés is tökéletesen elég, a lényeg, hogy ha a kedves Blogolvasók kedve úgy tartja, ragadjanak magukhoz egy Faulkner kötetett, és harcolják keresztül rajta magukat, mert ilyet még tuti nem pipáltak:).

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.