Június 26, 2009 at 12:16 du. (egyetem, hertha)
Rettentően elhanygoltam mostanában a blogolást. A mentségem, hogy tanulok, tanulok, tanulok! Ha nem fogok, akkor majd szorgalmasabb leszek, megígérem.
Egyébként levelet kaptam a Hertha-tól, amiben elküldték az autogramokat. Nem semmi!
(magyarázat a Hertha vs. Fradi bejegyzésben)
Március 24, 2009 at 5:45 du. (foci, fradi, hertha)
Újra a pesti kirándulásról. Ha már a Népliget közelében jártunk, eldöntöttük, illetve felvetettem az ötletet, és Zsuzsika beleegyezett, hogy meglátogassuk a Fradi múzeumot, ami, látatlanban is meg voltam győződve arról, hogy annak is nagy élményt nyújthat, aki nem olyan eszeveszett futballrajongó mint amilyen én vagyok. A múzeum nem volt nyitva, nem csak akkor, de a nap további részében sem szándékozták kinyitni, ahogy azt a recepcióstól megtudtuk, mi pedig elballagtunk, mert hát akkor nekünk már nem is volt értelme többet a Népligetben időznünk. Csak később fedeztük fel – a neten szörfözgetve – hogy bizony minket ha nem is szándékosan, de átvágtak. Erre én e-mailt írtam a klubnak, hogy ha nem probléma, írják meg nekem az érvényes nyitva tartást, nehogy a következő próbálkozásom is kudarcba fulladjon. A választ azóta is (két hete) várom. Ezzel szemben, csak úgy kísérletképpen szintén e-mailben érdeklődtem a német első osztályú Hertha Berlin-nél, hogy milyen módon juthatok hozzá egy-egy játékosuk aláírt képéhez. A válasz egy héten belül érkezett, négyet elküldenek nekem Magyarországra teljesen ingyen és bérmentve, csak írjam meg a címemet, és a játékosok neveit. A lehetőséget persze örömmel kihasználtam, és most kényelmesen hátradőlve várom, hogy világsztárok autogramjai landoljanak a postaládámban. Úgy látszik tehát, nem csak a pályán van különbség a két ország labdarúgása között. Mindenesetre én nagyon drukkolok a Fradinak, hogy feljusson az első osztályba, még akkor is, ha legközelebb is potyára metrózok el a Népligetbe.
