Sajnos aktuális a téma. Őszintén örülnék neki, ha eszembe sem jutott volna, hogy írjak róla. Az elmúlt időben rengeteg sportoló hunyt el különböző okokból, és a média természetesen műsorok tucatjaival emlékezik meg Róluk. Ezzel semmi baj nincs, hiszen nem csak a családjuk, de az egész ország gyászolja Őket. Azonban a halálról beszélni, arról műsort készíteni nem egyszerű feladat. Százszor alaposabban végig kell gondoloni a szavakat, amik a tragédiával kapcsolatban elhangzanak, mert könnyen elvesztheti a méltóságát az emlékezés, ha csupán egy összevágott műsorban nyilvánul meg. Az elmúlt hónapokban legalább 50-szer hallottam, és olvastam a szót, hogy “miért”, legtöbbször a “miért pont Ő” kontextusban. Természetesen a kérdés jogos, ugyanakkor egy médium részéről hatásvadász, és ezerszer elkoptatott. Annyi közhely hangzott már el szegény sportolók haláláról, és családjaik szenvedéseiről, hogy néha a képernyőn, az újságok hasábjain, vagy a rádiókban kinyilvánított részvét már-már tragikomikus hangulatú volt, mintsem méltó emlékezés.
Pedig lehetne ezt végtelen méltósággal, szépen is csinálni. Csak az nem érdekelne annyi tragédiára éhes nézőt, és nem töltené meg kellő módon a kasszákat.
Nem fájdalmas belegondolni, hogy a halál is üzlet?
