Régimódi vagyok, ez nem kétséges. Mondhatnám vaskalapos, esetleg konzervatív, de az esetek túlnyomó részében szerintem csak simán ép ésszel gondolkodó. Az utóbbi 2,5 évben volt alkalmam megtapasztalni úgy közvetetten közelről egy-két úgynevezett király bulit, amin a fiatalok hű de jól érzik magukat, és kérdések özöne árasztotta el az agyamat mint az eseményekre érkező automatikus reakció. Nem akarom én mindegyiket megosztani itt a blogon, de ami a leginkább böki a csőrömet, attól most és itt én megszabadulnék.
Miért van az, hogy egy hatlmas berúgást szórakozásnak lehet nevezni, és ezen a címen egyáltalán összegyülekeznek emberek? Merthogy az alkohol egy bizonyos mennyiség után a kommunikációt nem segíti elő semmilyen formában, és egy idő után az ember csak magával lesz elfoglalva, esetleg még ha meg lehet valakit dönteni, vagy valaki által meg lehet lenni döntve:), akkor sor kerülhet bizonyos társas tevékenység gyakorlására, de egyébként nem. Másrészt pedig részegen az ember tökéletes idiótát képes magából csinálni, de nem ez a legnagyobb baj, hanem hogy kijózanodva erre még képes és büszke is az esetek túlnyomó részében. Az sem zavarja, hogy szétokádta magát az útszélen, mert a többieknek ez úgyis tetszik, és legalább egy darabig téma lesz majd a haverok között.
Természetesen nem a szórakozással, és magával az ivással van bajom, hanem azzal, hogy vannak emberek, akik direkt berúgni jönnek össze, és aztán azt mondják, hogy de marha jó volt a társaság, egymás háta mögött pedig azért megjegyzik, hogy mennyire gáz volt egyes másik részeg marhának a viselkedése.
Szerintem egyébként a ducduc-zenés helyeket is azért szeretik az emberek, mert ott úgy lehet ismerkedni, hogy nem kell túl sokat beszélni, segget rázni meg úgy-ahogy mindenki tud. Jobb esetben persze csak táncolni megy az ember, minden hátsó szándék;) nélkül, és ezzel persze semmi baj nincs.
Persze az is igaz, hogy mindenki azt csinál, amit akar, egészen addig míg ezzel senkinek sem árt, és az is teljesen jogos, hogy nem kell odamenni, ha nem tetszik, node ha egyszer eszembe jutott…
