Budapest


Petsen szuper volt. Reggel az 5:35-ös vonattal indultunk, ott voltunk 8 után pár perccel, és a napot a Burger Kingben kezdtük (mert a nap addig még egyikünk számra sem kezdődött el igazán a nagyon-nagyon-koránkelés következtében).

Reggeli után aztán átmetróztunk a Fradi Múzeumhoz, ami egyszerűen fergeteges volt. Zsuzsának is tetszett. Volt ott minden. Nyilasi Tibor ezüstcipője, Albert Flórián utolsó meccsén viselt cipője, serlegek, érmek, zászlók, mezek, stadionmakettek, festmények, ősrégi dokumentumok, szóval minden, amitől egy focirajongó alól kicsúszik a talaj, és dob egy orbitális hátast. Ráadásul egy 70 év körüli bácsi idegenvezetett minket végig, aki szinte mindenkit személyesen ismert, aki a Fradi történetében jelentős személyiség volt. Olyan sztorikat mondott, hogy csak néztünk. Majdnem minden mondatát úgy kezdte, hogy mondott egy olyat, mint pl “Amikor feljött hozzám beszélgetni… meg Amikor leugrottam a srácokhoz” és folytatta egy olyan nagyágyú nevével, hogy csak lestem. Aztán levitt minket a Springer szoborhoz, majd összefutottunk Bobby Davisonnal, meg egy pár légióssal, akiktől autogrammot is sikerült szereznem. Szóval őrület volt, na:)

Utána jött Pavel, a “kettlebell mester”:). A Rákóczi úton, a Fókusz könyvesboltban tartott dedikálást, és egyben bemutatta A meztelen harcos című legújabb könyvét is. No nem valami olcsó pornográf szemétről van szó, hanem egy nagyon fejlett erőfejlesztő technikáról, amit maga a szerző fejlesztett tökélyre. Ez egy olyan edzésrendszer, amely segítségével az ember komoly fizikai erőre tehet szert rövid idő alatt csupán a saját testsúlyának felhasználásával, tehát gépek és súlyzó nélkül. Aki kíváncsi rá, vegye meg. Érdemes.

No de hogy maga az alkalom az egy szociológiai esettanulmány is volt, az tuti. Kezdődött azzal, hogy mikor már ott voltunk a helyszínen, bejött egy csávó, aki teljesen úgy nézett ki, és még úgy is volt öltözve, mint Pavel. Aztán bejött a következő, az is úgy nézett ki, és már azt hittük, ezekben a körökben muszáj úgy kinézni mint a “mester”. Aztán bejött egy hosszúhajú, jólöltözött nő is, mire mi fellélegeztünk.

Végül megérkezett Pavel (az igazi:), mondott egy pár szót, és jelentkezőket kért, hogy demonstrálja módszere sikerességét. Az áldozattól először megkérdezte, hogy mit sportol, és ahhoz igazította a gyakorlatokat, amiket el kellett végeznie. Pl. A karatésok rugdosták egymást, az erőemelő egykezes fekvőtámaszt csinált, volt, aki pedig invertált evezésekkel vette ki részét a “reklámból”. Pavel a könyvéből idézett tanácsokkal látta el az áldozatokat, akik a tanácsot megfogadva sokkal nagyobb erő kifejtésére voltak képesek csupán egy pár perc elteltével. Ott voltam, láttam. Ezek után dedikált és fotózkodott, nekünk és velünk is.

Őrült jó napunk volt tehát, mindenkinek ajánlom mind a Fradi Múzeumot (még ingyenes), mind Pavel A meztelen harcosát (még nem ingyenes, de akkor is:).

Képek a napról nemsokára felkerülnek a blogra, de most elutazom egy pár napra, úgyhogy dászvidánnyá:).

Végre feljutott a Fradi!


Az előző bejegyzésben a vidék diadalán örömködtem, most viszont következik egy kis “fővárosi örömködés”. Ugyanis 3 NB2-ben töltött idény után visszajutott a Fradi a legjobbak közé, ez pedig több okból is öröm.

A csapat ugyanis nem a pályán mutatott teljesítménye alapján esett ki az első osztályból, hanem a fehér asztal mellett döntötték el a szövetség emberei, hogy példát kell statuálniuk a rossz anyagi helyzetben lévő csapatokkal szemben, és ennek a kirohanásnak akkor a Ferencváros lett az áldozata.

Másrészt akárki akármit mond, Fradi nélkül nincs magyar NB1. Minden csapat dupla erőbedobbással veti bele magát a játékba, mikor a zöld-fehérek ellen kell bizonyítani, hiszen egy esetleges győzelem nagyban növeli az ellenfelek presztizsét. Ezért egyértelmű, hogy több jó meccset láthat majd a magyar első osztály meccseire kilátogató közönség a következő idényben.

Az pedig, hogy a Fradinak a legnagyobb a szurkolótábora az országban, egy hihetetlenül komoly fegyvertény. Már a másodosztályban is tízezer fölötti a hazai átlagnézőszámuk, idegenben pedig csak azért nem ennyi, mert a másodosztályú csapatok stadionjaiba egyszerűen nem fér be ennyi ember. Tehát most, hogy a Fradi feljutott, az nb1-es meccsek átlagnézőszáma is megemelkedik majd.

A csapat körülményei pedig a legprofibbak a magyar mezőnyben, hiszen az egyesület angol tulajdonosai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a csapat minden szempontból a legtöbbet adhassa ki magából. Ennek a munkának az eredményei természetesen még csak most kezdenek megmutatkozni, de egy pár éven belül -úgy ígérik- Magyarországnak is lesz BL csapata a Ferencváros személyében.

Tehát mindenképpen nagy nyereség a magyar focinak az, hogy a Fradi feljutott az első osztályba, ennek örülni kell, majd pedig mikor elkezdődik a 2009/2010-es szezon, drukkoljon mindenki a saját csapatának, de már a Fradi ellen.

Happy birthday dear Fraaadiiiiiii, happy birthday tooooo Youuuuuuu!!!


Ma 110 éves Magyarország legnépszerűbb, legkedveltebb és egyben egyik legmegosztóbb egyesülete, a Ferencvárosi Torna Club. Neve gyakorlatilag egybefonódott a labdarúgással, ami nem is meglepő, tekintve, hogy dicsőséges múltjának legnagyobb sikereit a labdarúgóinak köszönheti. Ám nemcsak a sportban volt példakép az egész ország számára az FTC, hanem küzdeni tudásban és kitartásban is. Nemzeti érzelmű egyesület lévén az ötvenes évek politikusai mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék a klubot, a nevétől és legendás zöld-fehér színeitől is megfosztották őket.Akkoriban a hűséges Fradi drukkerek az ÉDOSZ-nak (Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete), majd későb a piros-fehér mezben szereplő Kinizsinek drukkoltak. 5 esztendő után, 1956-ban lett kedvenc csapatuk újra a zöld-fehér Ferencvárosi Torna Club.

Az ftc.hu így emlékezik meg a jeles évfordulóról:

“110 éve ezen a napon alakult meg a Ferencvárosi Torna Club. 1899. május 3. Egy egyszerű szerdai nap volt. Senki sem tudhatta, hogy sporttörténelem hányszor, de hányszor felidézi majd. A Ferencvárosi Polgári Körbe sok-sok ember igyekezett a Bakáts téren 1899. május 3-án este hat és hét óra között.

A Ferencvárosi Polgári Körbe sok-sok ember igyekezett a Bakáts téren 1899. május 3-án este hat és hét óra között. Ezen az estén a kerület lelkes fiataljai az idősebb és tehetősebb polgárokkal együtt megalakították az FTC-t. Így ez a klub hivatalos megalakulásának a dátuma. Első elnöknek dr. Spinger Ferencet, a kerület kedvelt ügyvédjét választották. Az alakuló közgyűlésről beszámoló Sport világ 1899.május 7-ei számából idézünk: A Ferenczvárosi Torna Club folyó hó 3-án este 8 órakor tartotta alakuló közgyűlését számos tag jelenlétében a Ferenczvárosi polgári kör dísztermében. Hindy Kálmán korelnök megnyitván a gyűlést felszólítja Weisz István ideiglenes titkárt, hogy terjessze elő az alapszabályokat. A közgyűlés az alapszabályokat egynéhány módosítás kivételével egészben elfogadta.
Az FTC első elnöke dr. Springer Ferenc volt. Az FTC az egyetlen magyar csapat, amely bár jelenleg NB II-es, az 1901. évi kezdettől az első osztályú magyar bajnokságból a pályán soha nem esett ki.”

Íme a Fradi induló három változatban, érdemes meghallgatni mindegyiket:):

Hertha vs. Ferencváros



Újra a pesti kirándulásról. Ha már a Népliget közelében jártunk, eldöntöttük, illetve felvetettem az ötletet, és Zsuzsika beleegyezett, hogy meglátogassuk a Fradi múzeumot, ami, látatlanban is meg voltam győződve arról, hogy annak is nagy élményt nyújthat, aki nem olyan eszeveszett futballrajongó mint amilyen én vagyok. A múzeum nem volt nyitva, nem csak akkor, de a nap további részében sem szándékozták kinyitni, ahogy azt a recepcióstól megtudtuk, mi pedig elballagtunk, mert hát akkor nekünk már nem is volt értelme többet a Népligetben időznünk. Csak később fedeztük fel – a neten szörfözgetve – hogy bizony minket ha nem is szándékosan, de átvágtak. Erre én e-mailt írtam a klubnak, hogy ha nem probléma, írják meg nekem az érvényes nyitva tartást, nehogy a következő próbálkozásom is kudarcba fulladjon. A választ azóta is (két hete) várom. Ezzel szemben, csak úgy kísérletképpen szintén e-mailben érdeklődtem a német első osztályú Hertha Berlin-nél, hogy milyen módon juthatok hozzá egy-egy játékosuk aláírt képéhez. A válasz egy héten belül érkezett, négyet elküldenek nekem Magyarországra teljesen ingyen és bérmentve, csak írjam meg a címemet, és a játékosok neveit. A lehetőséget persze örömmel kihasználtam, és most kényelmesen hátradőlve várom, hogy világsztárok autogramjai landoljanak a postaládámban. Úgy látszik tehát, nem csak a pályán van különbség a két ország labdarúgása között. Mindenesetre én nagyon drukkolok a Fradinak, hogy feljusson az első osztályba, még akkor is, ha legközelebb is potyára metrózok el a Népligetbe.

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.