
November 7, 2009 at 1:21 de. (foci, jóhír, magyar foci, sport)

November 3, 2009 at 4:37 du. (foci, jóhír)
Koman Vladimiré is lehet a „kis Aranylabda”. A Bari magyar utánpótlás-válogatott futballistája, Koman Vladimir neve is szerepel aközött a negyven jelölt között, akik közül kiválasztják a 2009-es év legjobb 21 éven aluli futballistáját. A díjat az olasz Tuttosport szervezi. A France Football magazin által szervezett Aranylabdához hasonlóan a Tuttosport is a legjobb futballistát díjazza az adott esztendőben. Az olasz magazin azonban, a franciával ellentétben, a legjobb 21 éven aluli labdarúgók közül dönti el, hogy ki volt a legjobb. A 2009-es év jelöltjei között egy magyar futballista, az U20-as világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottunk csapatkapitánya, Koman Vladimir is szerepel.
Az elmúlt esztendők győztesei: 2003: Rafael van der Vaart (Ajax), 2004: Wayne Rooney (Manchester United), 2005: Lionel Messi (Barcelona), 2006: Cesc Fabregas (Arsenal), 2007: Sergio Agüero (Atlético Madrid), 2008: Anderson (Manchester Utd)

(a cikk és a kép forrása: nso.hu)
Október 1, 2009 at 9:15 de. (foci, sport)
Ezt a videót főleg azoknak ajánlom, akik nem szeretik a focit. Azoknak akik szeretik pedig egyszerűen kötelező megnézni:)!
Szeptember 26, 2009 at 9:15 de. (foci, vers)
Egy szívet melengető vers Zelk Zoltántól. Akinek vannak élményei nagy gyerekkori, vagy akár idősebbkori focizásokról egy kis falu göröngyös pályáján, biztosan élvezni fogja az elkövetkező perceket. Persze remélem azoknak is tetszik majd, akik nem éltek át hasonlót. A lényeg, hogy tessék elmélyedni, és ízlelgetni a sorokat:).
Zelk Zoltán: Egy falusi futballpályán
A gesztenyelombok mögé bújt
kis futballpályán, délelőtt,
iskolásgyerekek rugdalják
A labdát, a kapu előtt.
Engedjetek, hadd rúgjak én is
egy tizenegyest legalább…
hadd panaszlom jó büszkeséggel:
eltaláltam a kapufát…
Pedig de szépen szállt a labda…
s vele boldog tekintetem –
ó, hányszor múlt egy kapufán, egy
arasznyin csak, a győzelem…
De vesztesen, úgy is szép volt
a vasárnapi alkonyat
szárnyai alatt összebújni –
Ferit, Sanyit, a társakat
tudni köröttem. S tudni azt, hogy
ha győzelem, ha vereség
a mi szívünkben csak a hűség
hajtja új ágát, levelét.
Mi el nem hagyjuk csapatunkat,
vagyunk az öreg drukkerek –
új tavaszt, vasárnapot várva
virrasztja szívünk a telet.
Roppan a hó a Hegyi úton.
A fák, a lég s fönn, az egek
mind – mind üvegből. Este van már.
Jönnek az inasgyerekek.
Jönnek boltból, műhelyből, gyárból
vár rájuk, mi sosem elég,
anyai szó, fecsegő kályha,
gőzölgő krumplifőzelék.
De ráfagy a zsír a kanálra,
mert oly nagyon kell a beszéd,
az őszi vasárnapok íze:
Hogy is volt az a vereség…?
Hogy csalt a bíró…S balszerencse…
S ha az a kapufa bemegy… -
De lesz tavasz még, lesz vasárnap
s a világ is beleremeg,
nemcsak a háló… Benn a labda!
Napként ragyog majd az a gól!
Ragyog szemünk! És a ruhánkon
az olaj és a téglapor!
Ó, futball, futball! Negyven éve
kisérsz, bármerre is megyek,
te sem hagysz öregedni engem,
lelkemben fülel a gyerek.
Fülel. Fölugrik. Az egekre
dobja sipkáját. Gólt kiált.
Mert oly szomju a győzelemre –
mert van miért fizess, világ!
Mert lehet Orth, vagy kis Takács,
vagy Puskás a neve – egyremegy:
őt látom a szatmári pályán,
ő tör kapura, Pomacsek,
a győztes gólt mindig ő rúgja!
Egem, földem: kamaszkorom –
Ma faluszéli fák tövében,
holnap városi grundokon
rúgom a labdát a gyerekekkel,
kik nem a szürkülő hajat:
szivünket látják, a halálig
izzó, pirosló parazsat.
S amikor ama végső sípszóra
a pályáról majd lemegyek,
ha csapzottan is, ha lihegve,
de mégis, mint a győztesek!
Szeptember 12, 2009 at 9:15 de. (foci, sport)

A nehéz téma után tehát egy kis mosolyfakasztó szösszenet 1900-ból, a Vasárnapi Újság hasábjairól:
“A játék eszköze egy levegővel töltött labda, mely akkora, mint egy hevesi dinnye. Ehhez nem szabad kézzel nyúlni, csak lábbal.
A játék célja pedig az, hogy ezt a nagy, erős, de könnyű labdát berúgják az ellenség “várának” kapuján. A játszók két csapatban állnak föl. Hogy mindenik könnyen megkülönböztethető legyen, a csapatok más-más színű zubbonyt viselnek. Kimérik a játszóhelyet, mint a magyar métában.
Egyik részén az egyik fél, a másikon a túlsó fél. Két kapu van, jó széles. A kapuhoz odaillesztenek egy hálót, amitől a kapu olyan, mintha lugasnak készítették volna. Ha a labda a kapunak sem fölötte, sem mellette el nem röpül, hanem berúgják egyenesen a hálóba, az győzelem. Angolul úgy hívják goal, így hívják nálunk is, de mondják már helyette széltében ezt is: belőttük. Aki meghatározott idő alatt több goalt csinál, azaz többször berúgja a labdát az ellenség kapujába, az a győztes.
Nagy gyakorlottság, nagy ügyesség kell ehhez. Hogy a labda milyen irányba repüljön, tudni kell a rúgás módját. Ehhez is érteni kell, hogy az ellenség miképp alkalmazkodjék, milyen fortélyokat használjon, miképp akadályozza, hogy a másiknak elég helye legyen a jó rúgásra.”

Szeptember 10, 2009 at 3:43 du. (foci, magyar foci, sport)


Tegnap sikerült a portugálok ellen is vereséggel zárni a napot, méghozzá úgy, hogy valamirevaló helyzetünk sem volt.
A nap beszólása viszont a meccs alatt született, a szituáció a következő:
Zsuzsa és Attila egymás mellett, békésen nézik a mérkőzést. Épp megállt egy támadás, mert csak lesen lévő magyar játékos volt elől. Zsuzsika szól:
- Azért állt meg a magyar, mert ha továbbmegy, les lett volna.
Mire Attika:
- Vow, Zsuzsika, na látod erre szokás azt mondani, hogy olvasod a játékot.
- Ja, annyira olvasom, hogy már majdnem én is írom:)! – hangzott a válasz, és én dobtam egy hátast a poéntól. Szóval bár a meccs nem volt nagyon élvezhető, én mégis kitűnően szórakoztam, mert nagyon jó volt a társaság!
P.S.: érdekes meccs utáni nyilatkozatok:
„Meglepett a magyar válogatott játéka, mert egygólos hátrányban is olykor tizenegy emberrel védekezett a hazai csapat. Úgy tűnt, mintha megelégednének az egy–nullás vereséggel” – Carlos Queiroz, a portugál válogatott edzője
„A motivációval nem volt gond, hiszen a játékosok jól reagáltak a szombati, Svédország elleni meccs után, volt tartása az együttesnek. Azonban taktikailag és technikailag is sokkal több kell ahhoz, hogy egy olyan masszív csapattal, mint amilyen a portugál, fel tudjuk venni a versenyt” – Erwin Koeman, a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
(a taktikát a szövetségi kapitány határozza meg, a technikát pedig gyerekkorukban sajátítják el a labdarúgók. Ráadásul vannak olyan válogatottak is, akik a technika helyett az erőfutballt részesítik előnyben, és sokkal eredményesebbek mint mi, lásd: Németország, bár ott a merítés is nagyobb, ezt el kell ismerni)
“Azok alapján, hogy hány pontja van a magyar csapatnak, többet vártunk tőle” – Deco, a portugál válogatott játékosa.
Ciki!
Augusztus 20, 2009 at 3:14 du. (blog, foci, loki, magyar foci)
Tags: blog, foci, loki, magyar foci
És igen! Sikerült! Mission completed:)!
Szerintem, de remélem azok szerint is, akik majd ezt a blogot olvasni fogják (micsoda optimizmus:), ez a layout sokkal, de sokkal előnyösebb (mint a blogspotos, ami az ithehun.blogspot.hu – n megtekinthető)!
Node, elég a blog fényezéséből! Térjünk rá a tárgyra, amely ma igen kellemes. Tegnap este ugyanis örültünk. Nem véletlen a többesszám, hiszen szerintem az egész ország velem örült. Mert a DVSC focistái valami olyasmit tettek, amit az elmúlt években, pontosabban az elmúlt 14 évben egyetlen magyar csapat sem tett. A Bajnokok Ligája főtáblájára való jutásért játszott selejtezőn, idegenben verte meg a nála sokkal erősebbnek tartott Levszki Szófiát, ezzel az ellenfél esélyeit meglehetősen elrontva a magyarországi visszavágó előtt. Jövő hét kedden elég egy döntetlen, sőt 1-0-ra akár ki is lehet kapni ahhoz, hogy a következő hónapokban olyan csapatok ellen szoríthassunk a Debrecennek, mint a Barcelona, a Manchester United, vagy éppen az Internazionale.
Nekem azért is nagyon szívderítő ez az eredmény, mert a Fradi 1994/1995-ös BL részvételét még nem kísértem figyelemmel, és ha figyelemmel is kísértem volna, nem tudtam volna felmérni a jelentőségét. Szóval ez a siker már valamennyire az enyém is, mint szurkolóé, és végre valamit már majd én is mesélhetek az unokáimnak a magyar foci általam is megélt sikereiről.
Persze a visszavágót még le kell játszani, és jó eredményt kell elérni ott is, de végre reménykedhetünk egy igazi, nagy sikerben! Addig is és mindig, hajrá Loki!
Augusztus 12, 2009 at 8:10 du. (budapest, dvtk, foci, kettlebell, magyar foci, miskolc, pavel tsatsouline, sport, vadaspark)
Révfülöp, Ordass Lajos Ev. Okt. Központ
Már olyan régen, írtam, hogy nem csupán a jelszavamat, de még a blogom url címét is elfelejtettem. Na, mindegy, most újra itt vagyok.
Összefoglalva a közelmúlt eseményeit:
1. Az utolsó vizsgám sikerült, 4-es lett.
2. Sokat nyaraltam Zsuzsikáéknál, ami mindig fantasztikus, most is az volt.
3. Eltöltöttem egy hetet Révfülöpön, egy evangélikus táborban mint segítő.
4. Ma lent voltunk egy DVTK edzésen, hát, semmi különös nem volt. A csapatorvos káromkodott, mint egy kocsis, mert sorra mentek hozzá a játékosok jegelésre, amit alapvetően ő nem is bánt volna, ha ezek a sérülések nem abból adódtak volna, hogy senkin nem volt sípcsontvédő. A kapus is sokat szidta azt, ami éppen eszébe jutott, de ő nem a sípcsontvédők miatt:).
5. Ma voltunk a Miskolci Vadasparkban is, ahol az internetes információkkal ellentétben NEM FOGADJÁK EL A CADHOCOS MŰVELŐDÉSI CSEKKET, ami azért dühítő, mert nekünk volt, és így is fizetni kellett. Hasznos info a kedvezményvadászoknak: csak Miskolc Kártyával mehetsz be kedvezményesen, ha nem vagy tolókocsis, nyugdíjas, gyerek, vagy csoport. Esetleg ha ott dolgozol, az is kedvezményre jogosíthat fel, de ki tudja… Elvégre válság van, vagy mi.
6. Holnap megyünk Pestre, elruccanunk egy pár helyre, aztán elmegyünk egy könyvesboltba is, ahol PAVEL TSATSOULINE, a kettlebell császár fog dedikálni.
Erről és még számos más dologról is beszámolok majd, persze nem ilyen távirati stílusban.
GUD BÁJ!
Június 27, 2009 at 1:46 du. (amerikai irodalom, aranyköpés, az amerikai álom, edward albee, foci, hollandia, sport)
Június 26, 2009 at 5:31 du. (foci, közvetítés, sport)