Újabb klasszikus, de most Barry Davies-től, az angol sportkommentátortól:
“A holland szurkolótábor úgy néz ki, mint egy nagy üveg baracklekvár.”
Valóban:).
P.S.: Tegnap éjszaka elolvastam Edward Albee Amerikai Álmát. Egészen különleges élmény volt. Míg valójában fájdalmasan tragikus a téma, hihetelen poénok csattannak el a műben, amelyen persze tehetetlenül nevet az ember, nem pedig jóízűen. Amerikai posztmodern lévén persze a történet végén felcsillan a Remény, de hogy hogyan, azt nem árulom el:).
A sztori: Daddy és Mommy, a tehetős házaspár Grandma-val, a Nagyival élnek egy fedél alatt, akit azzal fenyeget a lánya, Mommy, hogy elviteti a háztól, ha nem viselkedik. A mommy-i elnyomást nem csupán Grandma-nak, hanem Daddy-nek is el kell viselnie, aki egyébként tökéletesen férfiatlan személyiség, gyakorlatilag az asszony szüntelen szadizmusának áldozata. A történetben felbukkan egy férfi, és egy titkozatos nő is (akiről és akivel mellesleg többes számban beszélnek), és fény derül még a család múltjának egy nagyon sötét epizódjára is…
