Tényleg!!!:)

Újabb klasszikus, de most Barry Davies-től, az angol sportkommentátortól:

“A holland szurkolótábor úgy néz ki, mint egy nagy üveg baracklekvár.”
Valóban:).
P.S.: Tegnap éjszaka elolvastam Edward Albee Amerikai Álmát. Egészen különleges élmény volt. Míg valójában fájdalmasan tragikus a téma, hihetelen poénok csattannak el a műben, amelyen persze tehetetlenül nevet az ember, nem pedig jóízűen. Amerikai posztmodern lévén persze a történet végén felcsillan a Remény, de hogy hogyan, azt nem árulom el:).
A sztori: Daddy és Mommy, a tehetős házaspár Grandma-val, a Nagyival élnek egy fedél alatt, akit azzal fenyeget a lánya, Mommy, hogy elviteti a háztól, ha nem viselkedik. A mommy-i elnyomást nem csupán Grandma-nak, hanem Daddy-nek is el kell viselnie, aki egyébként tökéletesen férfiatlan személyiség, gyakorlatilag az asszony szüntelen szadizmusának áldozata. A történetben felbukkan egy férfi, és egy titkozatos nő is (akiről és akivel mellesleg többes számban beszélnek), és fény derül még a család múltjának egy nagyon sötét epizódjára is…

Égi jel

A tegnapi bejegyzésemre érdekes komment érkezett. Ne fáradjon azonban senki azzal, hogy utánanéz a bejegyzés alatt, mert ott nem fogja megtalálni. Sőt ha már akár holnap olvassa azt, amit most írok, sehol sem fogja. Hacsak meg nem örökítem ezt az ijesztően érdekes, véletlen(?) egybeesést.

A mai napi Shakespeare idézet (jobbra fent) így szól:
“Life’s but a walking shadow, a poor player, that struts and frets his hour upon the stage, and then is heard no more; it is a tale told by an idiot, full of sound and fury, signifying nothing.”

Remélem ez alapján is volt már valakinek “aha-élménye”, de hogy segítsek azoknak, akiknek mégsem, kiemelem a fontos részleteket:
“Life’s but a walking shadow, a poor player, that struts and frets his hour upon the stage, and then is heard no more; it is a tale told by an idiot, full of sound and fury, signifying nothing.”

Magyarul már egészen egyértelműen derül fény a titokra, ha valaki Arany János Macbeth fordításának Macbeth monológjait figyelmesen átolvassa. A hang és a téboly címének forrása ugyanis maga Shakespeare drámája.

Ezt én tegnap elfelejtettem leírni, de a blogom úgy látszik magától is pótolja a hiányosságait. KITT, keresztellek téged…:)

Kiselőadás

Ma Amerikai Irodalom szemináriumon én voltam a soros “témabevezető”, amely feladatomat egy kb. 15 perces prezentáció formájában el is végeztem. William Faulkner-t kellett bemutatnom, és röviden a modernizmust, amivel bár voltak nehézségeim a felkészülés során, de végül, amikorra kellett, összeállt a dolog.
Nem tudom, Faulkner mennyire ismert Magyarországon az egyetemek angol szakjainak berkein kívül, de jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki hajlandó egy kicsit jobban elmélyülni az irodalomban, mint amennyire általában szokott, hiszen Faulknert érteni és élvezni csak bizonyos mértékű utánaolvasás után lehet.
Abból kifolyólag, hogy modernista szerzőről beszélünk egyértelmű a nehezen érthetőség, A hang és a téboly című művének első fejezetét például egy szellemi fogyatékos narrálja, aki csak az érzéseit képes felfogni, melyeket nem tud társítani az azokat kiváltó jelenségekkel, cselekvésekkel. Mivel mégis ő az elbeszélő (bár beszélni képtelen), azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a gondolataiba látunk bele az első fejezet sorait olvasva, ami nagyon különleges, és egyben ijesztő élmény. Számára nem létezik múlt és jövő, csak örök jelen, az emlékei elevenen élnek a gondolataiban, és rájuk emlékezve újraéli a múlt eseményeit, amelyek éppen ebből következően lesznek örök jelenné számára. Kedvenc időtöltése, hogy a tüzet bámulja, és a testvérével, Caddy-vel való együttlét, akinek az illatát az esőéhez hasonlítja. Bár nem közölnek vele a család életével kapcsolatos eseményeket, mindig megérzi ha valami történik, érzi a “hűtlenséget”, a közelgő elválást és a halált.
A következő fejezetekben, mint az elsőben is, más elbeszélők gondolataiban is megjelenik az időfelfogás kérdése, de ezen kívül a tradíciók követésének nehézségei, egy család szétesésének okai, a halál és az élet értelme, és egymáshoz való viszonya is.
Oldalakat lehetne még írni a műről, amit én most nem teszek meg, remélem ízelítőül az előző bekezdés is tökéletesen elég, a lényeg, hogy ha a kedves Blogolvasók kedve úgy tartja, ragadjanak magukhoz egy Faulkner kötetett, és harcolják keresztül rajta magukat, mert ilyet még tuti nem pipáltak:).

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.