Percekig álltam némán, tátott szájjal, miután meghökkentő hirtelenséggel, egyszer csak szemembe ötlöttek a pici, gondosan egymás mellé helyezett dobozkák egy kis felvidéki boltocska egyik pultján. Először azt hittem, friss vizet árulnak ily módon a kedves szlovákok (mert szlovák boltról van szó), és olyan figyelmesek, hogy arra is tekintettel vannak, aki nem akar egyszerre sokat inni. Csak azt nem értettem, hogy akkor miért írták rá, hogy vodka, meg hogy Borovicka. Aztán, mivel a kiszerelés felett sem tudtam napirendre térni, azon kezdtem el filozofálni, hogy miért teszik tejfölös dobozba a vizet, vagy (mivel akkor azért már kezdett egy kicsit összeállni a kép) a tüzes vizet.
Hát, kérem szépen, teljesen fel vagyok háborodva! Hol van már a régi jó kétdecis üveg, ami legalább annyi erőfeszítésre inspirálta volna a hazáig pia nélkül elsétálni már nem képes elvtársakat, hogy egy kis apró fejében visszaváltsák az üveget? Hol van már az igényesség, hogy hogyha már alkohol, akkor legalább pohárból igyuk meg, és ne egy átlátszó tejfölösdobozból? Ráadásul elképzelem, ahogy a dobozka fedelét próbálja lehuzigálni a szegény vevő, és (ahogy az legalábbis velem lenni szokott hasonló konstrukció esetében), ahogy lejön, azzal a lendülettel már repül is ki a kezéből a lényeg a másik irányba, így meg aztán még kárba is vész a drága nedű. Hát ez sehogy sem jó így.
Megjegyzem, mielőtt még meg lennék vádolva verbálisan, vagy éppen másképp, nem gondolom azt, hogy mindenki, aki kétdecis üvegecskéből iszik, az alkesz. Megtanultam, vigyázni kell, mit mondok, hogyan, és kinek, nehogy még a végén valakinek megsértsem az érzéseit.
Node a lényeg: ha már így elterelődött a blog vallásos irányba, és ez valószínű, hogy így is marad, az alkohollal önmagában vallásos szempontból sincsen semmi gond. Csak felelősséggel, és mértékkel kell élni vele, mint minden más dologgal az életben. De ha már valaki iszik – és ez már nem vallási lapra tartozik – adja már meg a módját, mert a vodka-tejföl, akárhogy is nézem, az aztán végképp nem egészséges.
