Sokan sokféleképpen vélekednek a jóga és a spiritualitás kapcsolatáról. Keresztyének között sincs teljes egyetértés a témával kapcsolatban, és ezért érzem kimondottan fontosnak, hogy – bár nem vagyok sem teológus, sem lelkész – összevessem az érveket, és egyben levonjam a saját következtetéseimet is. Remélem, az alábbi gondolatokkal ha egy kicsit is, de hozzá tudok segíteni minden kedves Blogolvasót, akinek kételyei, esetleg megválaszolatlan kérdései vannak, hogy kialakítsa saját válaszát a címben feltett kérdésre.
Mint tudjuk, vannak, akik azt állítják, hogy nem lehet elkerülni a hindu vallási önátadást, bárhogy is gyakoroljuk a jógát, mások viszont határozottan vallják, hogy csupán a mozgástól semmiféle lelki folyamat nem fog beindulni, nem kell félni, bátran jógázzon csak minden keresztyén testvér.
Ezt az utóbbi álláspontot támasztja alá egy indiai jógamester, Mani Chaitanya nyilatkozata: “A jóga nem istentisztelet, ezért nem is vallás. A jóga univerzális, bármelyik vallás híve gyakorolhatja. Attól, mert jógázik valaki, még lehet jó keresztény vagy muszlim”. Mások viszont azzal érvelnek, hogy a jógapózok, a mozgásrendszer bármely ágához is tartozzanak, mind azzal a céllal lettek létrehozva, hogy az ember egyesülését segítsék a felsőbb isteni hatalommal, tehát a mozdulatok és a spiritualitás elválaszthatatlanok egymástól a jógában.
Logikusnak hangzik az érv, hogy ha valaki nem gyakorolja jógázás közben a mantrázást (bizonyos szanszkrit eredetű szavak ismétlése sokszor egymás után), illetve egyáltalán nem áll szándékában egyesülni a felsőbb isteni hatalommal, csupán lazítani akar, akkor semmilyen szellemi erő nem fogja magával ragadni.
A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a speciális lazítás, és a különféle légzőgyakorlatok végzése, amiknek már akarva akaratlanul is lehet spirituális hatásuk. Ha becsukjuk a szemünket, próbálunk minden zavaró tényezőt kizárni a figyelmünk “látóteréből”, könnyen eljuthatunk a kiüresedéshez, a szellemi szűrők deaktiválásához. Amennyiben feltételezzük, hogy van szellemvilág (én feltételezem), akkor igaznak kell, hogy valljuk azt is, hogy ilyen állapotban az ember ki lehet téve annak, hogy akaratlanul is hindu vallási szertartást gyakoroljon, anélkül, hogy észrevenné. Bár nem gondolom, hogy ez gyakran megtörténik, mert az ember azért nem hagyja el annyira magát egy-egy lazítás során (legalábbis gondolom), de az esély megvan rá, hogy megtörténjen az, amit a keresztyén ember esetleg nem akar, hogy megtörténjen.
Éppen ezért alakultak ki olyan alternatív jógaváltozatok, amelyek a meditációt a Biblia szövegével végzik. Ilyen változat a Praise Moves, amit a jógában jártas, de a vallási vonatkozásaival magát azonosítani (sok évi hindu vallásgyakorlat után) nem tudó Laurette Willis hozott létre. A Praise Moves is alkalmaz pózokat, de minden pózhoz rendel bibliai igéket. Ha a Praise Moves-oló a sas pózban tartja magát, az ige a következő:
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! Ézsaiás 40, 31
Amennyiben az “angyal” pózt végzi:
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Zsoltárok 91, 11
És így tovább.
Amennyiben igazat adunk azoknak a filozófusoknak, aki azt állítják, hogy a nyelvnek performatív (cselekvő) ereje van, megállapíthatjuk, hogy azok a szavak, amelyeket sokan ártatlannak vélnek, és ezért lelkesen mondogatnak egy-egy jógaóra során (namaste – meghajolok a benned lévő isten előtt, “om” – melynek ismételgetése kétségkívül képes transzba hozni a mantrázókat), kimondásuk következtében már elveszítik vélt jelentéktelenségüket. Amit kimondok, azzal azonosítom is magam, főként akkor igaz ez, ha hétről hétre több alkalommal meg is ismétlem ezt a gyakorlatot. Élőidézőjévé válik ugyanis az én beszédgyakorlatom a gondolkodásom változásának. Nemhiába történik személyiségváltozás például abban az esetben, ha valaki megfogadja, hogy többé nem káromkodik. Vagy a zsidók esetében Isten nevének kimondásának a tiltása a tiszteletet fejezi ki, és egyben erősíti is meg a hívők gondolkodásában.
Amennyiben ezt igaznak mondjuk, és elismerjük, hogy a nyelv bizonyos intézményesített jelek (betűk, hangok) összessége, és ez a természete nélkülözhetetlen az egymás megértésének tekintetében, könnyen rájöhetünk, hogy bizonyos intézményesített mozdulatok is lehetnek kifejezői bizonyos belső üzeneteknek. 
Ahogy az ártatlannak hitt szavakhoz akarva akaratlanul kapcsolódik konkrét jelentés, amely később befolyásolhatja használójának gondolkodását, úgy ez megtörténhet bizonyos mozdulatok esetében is. Vegyük például a “tisztelet a napnak / tisztelgés a naphoz” mozdulatot, melynek jelentősége abban mutatkozik meg, hogy ezzel a mozdulattal a jógázók éppen a hindu napisten előtt vallják meg tiszteletüket. Mivel ezzel egyesek nem biztos, hogy tisztában vannak, máris egy vallási szertartásnak válnak részeivé, anélkül, hogy erre felhívták volna a figyelmüket. Tehát, igen, bizonyos mozdulatok önmagukban is lehetnek vallási szempontból különlegesen jelentősek, befolyásolók.
Viszont nem lenne igazságos, ha itt pontot tennék a gondolatmenet végére. Nagyon sok gyakorlatot ugyanis más mozgásformák kölcsönvettek a jógától, így a gyógytorna is rengeteg jógamozdulatot tartalmaz. Jogosan merül fel tehát a kérdés: “Nem szabad tehát egy kereztyén embernek gyógytornáznia?” A válasz egyértelmű dehogynem 
. A gyógytorna mozdulatai egyértelműen fizikai jellegűek, céljuk a beteg testrész(ek) speciális mozgatás általi gyógyítása.
Természetesen ezzel semmi baj nincs. Viszont semmiképpen sem árt a mezei jógázónak, és úgy általában mindenkinek tisztában lenni mozdulatainak jelentőségével, eredetével. Ha valaki nem akar semmiféle napisten tiszteletében elmerülni, akkor ne végezzen napisten-tiszteleti gyakorlatokat semmilyen formában. Ezt csak úgy teheti meg, ha megismeri az adott mozgás filozófiai alapköveit, és azok mérlegelése után hozza meg döntését azzal kapcsolatban.
Végezetül az én személyes álláspontom a témában: a jógával alapvetően nincs gond, ha olyan mozdulatait végezzük, amelyek nem részei semmiféle szertartásnak. Az idegen szavak használatát teljes mértékben elkerülöm, ha esetleg egyszer majd jógázásra adom fejem , és az elmélyülés során igyekszem a tiszta öntudat síkján maradni. Egyébként a meditációval nincs semmi baj keresztyén szempontból, ha valaki a Biblia szövegére meditál, arra mélyül el. Ezt már csak azért is merészelem ilyen bátran állítani, mert református gimnáziumi tanulmányaim során vettem már részt ilyen alkamon. Persze nem mentünk le alfába, nem emelkedtünk fel a padlóról, de nagyon jólesett az Isten dolgairól való csendes elmélkedés.
Erre mindenkit csak bátorítani tudok, viszont a jógázással jobb, ha előbb kívülállóként ismerkedik meg a keresztyén ember.
