Felháborító, undorító…. avagy ember az ilyen?

Nahát, amit a hétvégén láttam, az aztán tényleg felülmúlt minden undormányt, és remélem sosem látok majd ilyet többet.

Történt, hogy pénteken hazatérve a kollégiumból, Édesanyámmal közös sétára indultunk azon a környéken, ahol lakunk, természetesen. Erről a részének a városnak sosem terjengtek borzalmas pletykák, a közbiztonság is mindig megfelelő volt, és úgy nagy általánosságban, kulturált helynek számít, számított sok másik városrésszel összevetve.

Sétálgatunk tehát nagy békésen, mikor hallani vélem, hogy a hátunk mögött úgy 20-30 méterrel valakik elkezdenek szaladni. Gondoltam, csak kikerülnek, nem kell itt stresszelni magam. Anyukám oldalán szaladt el mind a három delikvens, és bár nem lökték fel Őt, de az leghátsó futó valami furcsa hangot bocsátott ki az előzés pillanatában, amit csupáncsak később tudtam beazonosítani, mert olyan sunyi módon halkan vitte véghez az ő utálatos, gyomorforgató, emberi mivoltot meghazudtoló tettét.

Ha hiszed, ha nem kedves Blogolvasó, ez a szemétláda leköpte az Édesanyámat. A következő pillanatban megállt a három futó valamiért, én pedig felfedezve a problémát, odaszóltam a bűnösnek, hogy figyeljen már oda mit csinál, és megérdeklődtem, hogy úgy általában mit gondol magáról. Mindezt nem kifejezetten kedvesen. Ő azzal védekezett, hogy véletlen volt, mire én hangot adtam annak, hogy szerintem, amit mond, hazugság. Ezt követően elmondtam neki, hogy ilyenkor illene elböfögni egy bocsánatkérést, mire ő az orra alatt mormogott valamit, míg én letöröltem Édesanyám kabátját. Utána mondtam egy cifrát, és továbbmentünk, de míg részünkről ez a dolog nem volt elintézve, ők már biztosan nem is emlékeznek az esetre. Utánagondolva, ha ezek a (hogy is fogalmazzak…) lények éppen nem lettek volna “jó” hangulatban, lehet, hogy nekünk is jönnek, és annak ellenére, hogy nekünk volt igazunk, még jól el is agyalnak minket. Idiótáktól kell tehát félnie a békés embernek, aki ki akar menni az utcára… Szépen vagyunk.

A delikvens faji hovatartozását direkt nem emeltem ki. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy a fenti sorokat olvasva megszületik -e a kedves Blogolvasó fejében a “halvány lila gőz”.

Mára ennyi, azt hiszem, éppen elég is.

“Apró reménysugár…”

A héten röppent el egy kismadár, mely szerint a labdarúgás hazájában, Angliában, a nemzeti válogatott csapatkapitánya, bizonyos John Terry házasságtörést követett el. Én egy ilyen hír hallatán általában fintorgok egy nagyot, de nincsenek olyan illúzióim, hogy ennek esetleges következményei is lehetnének akár.

Ám meglepetten húztam fel a szemöldököm (hogy mimikai titokzatosságaimról további fátylakat lebbentsek fel), mikor hivatalos forrás erősítette meg, hogy az üggyel az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) foglalkozik, és szankciókat fontolgat, amelyek közül a legvalószínűbbenk az tűnt, hogy elveszik a játékostól a csapatkapitányi karszalagot.

És én ennek bevallom, örültem. Az ugyanis, hogy egy világszerte elismert pozícióban lévő embert megítélnek egy ilyen cselekedet miatt, mindenképpen azt az üzenetet sugallja a nagyvilág felé, hogy a házasságtörés egyáltalán nem etikus, tisztességes, normális dolog. Nekünk, a köz embereinek persze nem kell még rúgni a focistán hatot, nem kell úgy nézni rá az utcán, mint egy száraz tehénlepényre, a hibáit nem nekünk tisztünk megítélni, de az mindenképpen dícséretes, hogy egy komoly gesztussal – azok akiknek jogukban áll – azt kommunikálják, hogy ezentúl azt az évszázados múltra visszatekintő tisztséget, amelyet a világon mindenhol nagy értéknek, és büszkeségre okot adónak tartanak a futballszeretők, ill. szakértők, nem lehet akárkinek felajánlani.

Az sem kizárt természetesen, hogy egyáltalán nem büntetik meg, ill. nem látványos módon ítélik el Terry-t a tette miatt, és ez nem is feltétlenül akkora baj. A lényeg az, hogy az üzenet eljutott a szurkolókhoz, legyenek azok férfiak, vagy nők, és ez bizakodásra adhat okot.

És abban a világban, ahol egyre inkább terjed a liberális mocsok, ahol mindenkit békén kell hagyni, hadd élje az életét úgy ahogy akarja (esetünkben abnormális módon), és ahol lassan már azért ítélnek el, mert nem iszod le magad hétvégenként, és nem szórod a magot mindig különböző franciaágyakon hétvégente amerre csak jársz, én igenis örülök az ilyen döntéseknek.

Hajrá Anglia!

Kérlek, szavazzatok egy rövidet :) ! Katt ide!

“Az elszámolás ideje…”

Kedves Blogolvasók! Nagyon szeretném megismerni a véleményeteket az elektronikus okvetetlenkedéseimről. Ezért összeállítottam egy Polldaddyt, vagy mit :) , amin kérlek Titeket, mondjátok el az őszinte véleményetek a dolgok jelenlegi állásával kapcsolatban! Előre is köszönöm! Természetesen a válaszoktól függően a szükséges változtatásokat majd eszközölöm is izibe.

“A te anyukád…”

Közelednek a választások, jönnek a jó kis sárdobálások, erről kiderül, hogy régen vérvörös komcsi volt, arról meg, hogy turulmadártenyésztő, lesz min szórakozni, várjuk hát türelmesen.

De nem ám csak ilyenféle, már jól megszokott, zaftos pletykák csiklandozzák majd érzékeny politikai vevőkészülékeinket, nem bizony. Adrenalinszintünk emelkedéséhez az is nagyban hozzájárul majd, hogy folyamatosan próbáljuk kiókumlálni, hogy a szomszéd néni, a boltos Pistike, vagy éppen a szódás Józsi bácsi hova teszi majd az ikszet, ha eljő az idő rá. Nem hiszem, hogy van ember, akit legalább egy kicsit is ne érdekelne, hogy a hozzá valamennyire is közel állóknak mi a véleményük az aktuális politikáról.

Viszont itt van deazonban  – ahogy azt szépen magyarosan mondani szokják valakik :) – a bibi. Mert nem illik ám olyan kérdést feltenni senkinek sem, hogy kire adta le a szavazatát, mert az bizony nem más, mint szigorú magánügy, hétpecsétes titok. Aki ilyet kérdez, az nem korrekt politikailag egyesek szemében. Vannak akik vérig sértődnek egy ilyen kérdéstől, és vannak akik még esetleg néhány keresetlen szóval utalnak is a kérdező valamely ártatlan rokonára, annyira felhergelik rajta magukat.

Én ezt megintcsak nem értem. Ha elmegyek szavazni, annak érdekében, hogy a saját jól átgondolt meggyőződésem alapján kiválasszam azt a pártot/személyt, aki a következő négy évben befolyásolni fogja az életem majdnem minden aspektusát, és ezzel az én véleménynyilvánításommal befolyásolom mások jövőjét is, akkor mi értelme van annak, hogy eltitkolom, miként döntöttem. Persze vannak, akik félnek a politikai fanatikusoktól, akik ütnek, ha meghallják, hogy mondjuk én az Uborkahámozók Országos Szövetségét kívántam a trónra juttatni, de az ilyet jobb, ha el is kerüljük. Továbbá, aki attól fél, hogy elveszítheti valamely kedves barátját, ha az megtudja róla, hogy nem egyeznek a politikai nézeteik, akkor érdemes arról elgondolkodni, hogy milyen is az a barátság, ami összeköti őket.

Na szumma szummárom (ahogy azt nagymamám testvére mondogatta annak idején) engem bárki kérdezhet bármiről, legfeljebb nem fogok válaszolni, de azt sem azért, mert a kérdés esetleg nem politikailag korrekt. Régi tanítómesterem szavait idézve összegzem gondoltaimat: “nincs hülye kérdés, csak hülye válasz van”.  Mennyire igaz.

Urak az űrben

A hír címet viselő egyik régi bejegyzésre érkezett érdekes kommentek olyannyira megmozgatták az egyetem által sikeresen letompított fantáziámat, hogy nem állom meg, újra bejegyzést kell írnom a témában.

Az alaphelyzet ugye az, hogy egy Laliberté nevű világhírű bohóc fellövette magát az űrbe, hogy ott egy kétórás műsorral felhívja a figyelmet arra, hogy a Földön a vízkészlet mennyire szennyeződik, és hogy ez bizony mennyire nem jó dolog. Ezzel szerintem enélkül is tisztában van mindenki, de a Laliberté által az űrutazásért kifizetett pénz valószínű, hogy nagyszabású űrkutatási fejlesztések támogatására is fordítható.

Én viszont, mint akadéskodó, elégedetlenkedő :) blogger, nem tudtam belenyugodni a feltételezésbe, hogy mindaz, amit a nagy-nagy bohóc csinál az valójában kóser. Abban biztos vagyok, hogy űrműsorral senkit nem lehet meggyőzni semmiről. Az űrműsorból befolyó összeget lehet nemes célra fordítani, az kétségtelen, de akkor mi szükség van a show-ra, ha úgyis inkább a pénz számít? Ebből az következik, hogy az űrbohóckodás nem más, mint felesleges önreklám (Laliberté a világhírű Cirque du Soleil alapító igazgatója). Ha valaki jótékonykodni akar, az az etikus, ha nem mutogatja a nagyszerűségét, és nem veri a mellét az egész világ szeme láttára, hogy ő mekkora jófej. “…(N)e tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed” (Mt, 6:3), ugye. Lehet direkt módon úgy segíteni, hogy közben a kifizetett összegből a NASA nem vonja le az űrutazáshoz nélkülözhetetlen költségeket (üzemanyag, ilyen-olyan felszerelések, stb.)

Az űrkutatást, és a tudományt úgy általában is elég visszás terepnek érzem, és meg is mondom, hogy miért, de előtte szükségszerűnek tartom megjegyezni, hogy valójában rengeteget köszönhetünk a tudomány fejlődésének. Mégis ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy a tudomány folyamatosan egy új Bábel-tornyának az építésén munkálkodik, azon, hogy az ember legyen a középpontja és az ura a környezetének, és ennek elérése érdekében mindenféle eszközt képes bevetni. Holott egyértelmű, hogy az ember nem ura a környezetének, és hitem szerint nem is lehet az soha. Amennyiben a tudományos kutatások nem öncélúak, tehát égető, és valós problémák megoldására fókuszálnak, akkor nem tehetek mást, mint örömmel üdvözlöm a tudomány erőfeszítéseit. Ellenkező esetben viszont abszolút elítélem azokat.

Az igaz, hogy bármilyen kutatásokat is végeznek tudósok, annak lehetnek nagyon pozitív melléktermékei is. Viszont érdemes megnézi az áldozat és a haszon között feszülő különbséget. Amennyiben a valódi haszon eltörpül a beáldozott milliárdok mellett, nem tudom, hogy nem kellett volna -e inkább az adott összeget közvetlenül, valóságosan fennálló problémák megoldására fordítani.

Lehet, hogy legenda, de nagyszerű a példa, amely a hidegháborús időkből származik.

A toll, ami száz év alatt sem biztos, hogy kifogy, és víz alatt is lehet vele írni... de mire... és minek?

A NASA rengeteg pénzt és erőfeszítést fektetett egy olyan toll kifejlesztésébe, amellyel a súlytalanság állapotában is képesek írni az asztronauták. A szovjetek pedig vittek magukkal egy köteg ceruzát, ami ha a drágábbik fajtából való is, ma sem haladja meg a darabonkénti 300 Ft-os árat. Milliárdokat dobtak ki az amerikaiak az ablakon tök lazán, és hát valljuk be, ennek a pénznek juthatott volna nemesebb sors, hasznosabb végcél is.

A világűr egyébként is átláthatatlan hatalmi harcok színtere. Ki jut el előbb a Holdra, ki fedez fel előbb valami nagyszerű, világrengető jelenséget, ki képes pontosabban megfigyelni az űrből, a legmodernebb technikák segítségével, hogy az aktuális háborús ellenségnek hol van a gyenge pontja, amit aztán jól szét lehet lövöldözni. Ez mind a presztízsről és az uralkodási mániáról, és egyben a félelemről, az üldözési mániáról szól.

Természetesen hangsúlyozom, hogy a tudomány nagyszerű “találmány”, és kétségtelenül szükség van rá. Ezen belül értek minden egyes tudományágat. Viszont onnantól kezdve, hogy öncélúvá válik, elbillenti a fókuszt az egymás megsegítéséről, és inkább az emberek befolyásolását, illetve mások nagyzási hóbortjait kezdi hangsúlyos tényezőként tekinteni a kutatások során, akkor nemhogy építő erejű lesz, hanem határozottan destruktív. Ez az én személyes véleményem, nem gondolom azt, hogy az a helyes, ha mindenki egyetért velem, de meg vagyok győződve arról, hogy az ember csak és kizárólag akkor teszi jól a dolgát, ha azzal – ha nem is 100%-ban de – használ embertársainak, és a maradék százalékok sem a másoknak való ártásnak, az önfényezésnek, vagy a kimondhatatlanul visszataszító nagyzási mániának a kifejezőivé válnak.

“És én is kész vagyok, kész vagyok…”

Piros pont annak, aki meg tudja fejteni a címben szereplő ferdítés eredetét! Egyébként ma megvolt az utolsó vizsgám, amelyre összesen két nap felkészülési idő jutott, de az intenzíven. Mivel most önálló gondolatok megformálására nem vagyok képes, ajánlok egy site-ot, ami remélem minél többeteknek elnyeri majd a tetszését.

A freerice.com-on (ami az UNICEF közreműködésével jött létre), különböző választaható témakörökből kap az odalátogató kérdéseket, és azok helyes megválaszolásával kérdésenként 10 szem rizset juttat el olyan helyekre, ahol éheznek az emberek. A segítség természetesen már önmagában is nemes dolog, de így, hogy még tanulni is lehet vele, hát azt hiszem erre mondják azt, hogy kellemeset a hasznossal. Vagy lehet, hogy inkább hasznosat a hasznossal :) ?

Egyébként aki elkezdi a tesztet, az személyes tapasztalatom alapján mondhatom, hogy nagyon nehezen fogja tudni majd abbahagyni, mert a kérdések mind érdekesek, és hát nyilván hajtja is az embert, hogy minél jobb eredményt érjen el.

Természetesen a lényeg inkább a segítség, minden más csak járulékos elem lehet.

Jógára fel, keresztyének?

Sokan sokféleképpen vélekednek a jóga és a spiritualitás kapcsolatáról. Keresztyének között sincs teljes egyetértés a témával kapcsolatban, és ezért érzem kimondottan fontosnak, hogy – bár nem vagyok sem teológus, sem lelkész – összevessem az érveket, és egyben levonjam a saját következtetéseimet is. Remélem, az alábbi gondolatokkal ha egy kicsit is, de hozzá tudok segíteni minden kedves Blogolvasót, akinek kételyei, esetleg megválaszolatlan kérdései vannak, hogy kialakítsa saját válaszát a címben feltett kérdésre.

Mint tudjuk, vannak, akik azt állítják, hogy nem lehet elkerülni a hindu vallási önátadást, bárhogy is gyakoroljuk a jógát, mások viszont határozottan vallják, hogy csupán a mozgástól semmiféle lelki folyamat nem fog beindulni, nem kell félni, bátran jógázzon csak minden keresztyén testvér.

Ezt az utóbbi álláspontot támasztja alá egy indiai jógamester, Mani Chaitanya  nyilatkozata: “A jóga nem istentisztelet, ezért nem is vallás. A jóga univerzális, bármelyik vallás híve gyakorolhatja. Attól, mert jógázik valaki, még lehet jó keresztény vagy muszlim”. Mások viszont azzal érvelnek, hogy a jógapózok, a mozgásrendszer bármely ágához is tartozzanak, mind azzal a céllal lettek létrehozva, hogy az ember egyesülését segítsék a felsőbb isteni hatalommal, tehát a mozdulatok és a spiritualitás elválaszthatatlanok egymástól a jógában.

Logikusnak hangzik az érv, hogy ha valaki nem gyakorolja jógázás közben a mantrázást (bizonyos szanszkrit eredetű szavak ismétlése sokszor egymás után), illetve egyáltalán nem áll szándékában egyesülni a felsőbb isteni hatalommal, csupán lazítani akar, akkor semmilyen szellemi erő nem fogja magával ragadni.

A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a speciális lazítás, és a különféle légzőgyakorlatok végzése, amiknek már akarva akaratlanul is lehet spirituális hatásuk. Ha becsukjuk a szemünket, próbálunk minden zavaró tényezőt kizárni a figyelmünk “látóteréből”, könnyen eljuthatunk a kiüresedéshez, a szellemi szűrők deaktiválásához. Amennyiben feltételezzük, hogy van szellemvilág (én feltételezem), akkor igaznak kell, hogy valljuk azt is, hogy ilyen állapotban az ember ki lehet téve annak, hogy akaratlanul is hindu vallási szertartást gyakoroljon, anélkül, hogy észrevenné. Bár nem gondolom, hogy ez gyakran megtörténik, mert az ember azért nem hagyja el annyira magát egy-egy lazítás során (legalábbis gondolom), de az esély megvan rá, hogy megtörténjen az, amit a keresztyén ember esetleg nem akar, hogy megtörténjen.

Éppen ezért alakultak ki olyan alternatív jógaváltozatok, amelyek a meditációt a Biblia szövegével végzik. Ilyen változat a Praise Moves, amit a jógában jártas, de a vallási vonatkozásaival magát azonosítani (sok évi hindu vallásgyakorlat után) nem tudó Laurette Willis hozott létre. A Praise Moves is alkalmaz pózokat, de minden pózhoz rendel bibliai igéket. Ha a Praise Moves-oló a sas pózban tartja magát, az ige a következő:

De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! Ézsaiás 40, 31

Amennyiben az “angyal” pózt végzi:

Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Zsoltárok 91, 11

És így tovább.

Amennyiben igazat adunk azoknak a filozófusoknak, aki azt állítják, hogy a nyelvnek performatív (cselekvő) ereje van, megállapíthatjuk, hogy azok a szavak, amelyeket sokan ártatlannak vélnek, és ezért lelkesen mondogatnak egy-egy jógaóra során (namaste – meghajolok a benned lévő isten előtt, “om” – melynek ismételgetése kétségkívül képes transzba hozni a mantrázókat), kimondásuk következtében már elveszítik vélt jelentéktelenségüket. Amit kimondok, azzal azonosítom is magam, főként akkor igaz ez, ha hétről hétre több alkalommal meg is ismétlem ezt a gyakorlatot. Élőidézőjévé válik ugyanis az én beszédgyakorlatom a gondolkodásom változásának. Nemhiába történik személyiségváltozás például abban az esetben, ha valaki megfogadja, hogy többé nem káromkodik. Vagy a zsidók esetében Isten nevének kimondásának a tiltása a tiszteletet fejezi ki, és egyben erősíti is meg a hívők gondolkodásában.

Amennyiben ezt igaznak mondjuk, és elismerjük, hogy a nyelv bizonyos intézményesített jelek (betűk, hangok) összessége, és ez a természete nélkülözhetetlen az egymás megértésének tekintetében, könnyen rájöhetünk, hogy bizonyos intézményesített mozdulatok is lehetnek kifejezői bizonyos belső üzeneteknek. Ahogy az ártatlannak hitt szavakhoz akarva akaratlanul kapcsolódik konkrét jelentés, amely később befolyásolhatja használójának gondolkodását, úgy ez megtörténhet bizonyos mozdulatok esetében is. Vegyük például a “tisztelet a napnak / tisztelgés a naphoz” mozdulatot, melynek jelentősége abban mutatkozik meg, hogy ezzel a mozdulattal a jógázók éppen a hindu napisten előtt vallják meg tiszteletüket. Mivel ezzel egyesek nem biztos, hogy tisztában vannak, máris egy vallási szertartásnak válnak részeivé, anélkül, hogy erre felhívták volna a figyelmüket. Tehát, igen, bizonyos mozdulatok önmagukban is lehetnek vallási szempontból különlegesen jelentősek, befolyásolók.

Viszont nem lenne igazságos, ha itt pontot tennék a gondolatmenet végére. Nagyon sok gyakorlatot ugyanis más mozgásformák kölcsönvettek a jógától, így a gyógytorna is rengeteg jógamozdulatot tartalmaz. Jogosan merül fel tehát a kérdés: “Nem szabad tehát egy kereztyén embernek gyógytornáznia?” A válasz egyértelmű dehogynem :) . A gyógytorna mozdulatai egyértelműen fizikai jellegűek, céljuk a beteg testrész(ek) speciális mozgatás általi gyógyítása.

Természetesen ezzel semmi baj nincs. Viszont semmiképpen sem árt a mezei jógázónak, és úgy általában mindenkinek tisztában lenni mozdulatainak jelentőségével, eredetével. Ha valaki nem akar semmiféle napisten tiszteletében elmerülni, akkor ne végezzen napisten-tiszteleti gyakorlatokat semmilyen formában. Ezt csak úgy teheti meg, ha megismeri az adott mozgás filozófiai alapköveit, és azok mérlegelése után hozza meg döntését azzal kapcsolatban.

Végezetül az én személyes álláspontom a témában: a jógával alapvetően nincs gond, ha olyan mozdulatait végezzük, amelyek nem részei semmiféle szertartásnak. Az idegen szavak használatát teljes mértékben elkerülöm, ha esetleg egyszer majd jógázásra adom fejem :) , és az elmélyülés során igyekszem a tiszta öntudat síkján maradni. Egyébként a meditációval nincs semmi baj keresztyén szempontból, ha valaki a Biblia szövegére meditál, arra mélyül el. Ezt már csak azért is merészelem ilyen bátran állítani, mert református gimnáziumi tanulmányaim során vettem már részt ilyen alkamon. Persze nem mentünk le alfába, nem emelkedtünk fel a padlóról, de nagyon jólesett az Isten dolgairól való csendes elmélkedés.

Erre mindenkit csak bátorítani tudok, viszont a jógázással jobb, ha előbb kívülállóként ismerkedik meg a keresztyén ember.

Ez most akkor a kúl?????

Ezt a pólót jelentem, láttam már emberen, tehát nem csalás, nem ámítás. Mit mondjak, eléggé leesett az állam, mikor Magyarország egyik legnagyobb nevű egyetemén hitetlenkedő szemeim elé tárult a kép teljesen valóságosan, 3D-ben. Vajon mehetnék én azzal a rektori hivatalba, hogy vallási nézeteimet nem tartják bizonyos elemek tiszteletben, ezért azonnali intézkedést követelek? Szerintem nem. Illetve ha mehetnék is le lennék tojva, mert az ő vallási nézeteit meg én nem sérthetem meg, és onnantól kezdve rendben van, ha valaki ilyen pólóban feszít reggeltől napestig. És ebben az a szörnyű, hogy ebből az alapanyagból (mármint a pólósból) készül a jövő esetleges tudományos elitjének egy része.

Távol álljon tőlem, de ha én esetleg olyan pólót vennék fel, amire az lenne írva, hogy minden istentagadó idióta (nyilván nem az, nehogy valaki magára vegye), akkor szerintem kezdhetném is gyorsan keresni az ügyvédet, aki elvállalná a védelmemet. Nem jó ez így…

“Kegyelembőlhitáltal” vizsga, egy kicsit átértelmezve

Teológiát végzett tesómtól hallottam a kifejezést, amit egy volt csoporttársa használt egyes különös nehézségű vizsgákat követően. Miután kifejezetten kevés tanulás után bemerészkedett vizsgázni a hölgy, és minden esetben meglett neki legalább a kettes, csak annyit mondott: “kegyelemből, hit által”. És ezzel részéről el is volt intézve a dolog. Nahát ez azért elég fura, mert nyilván, aki a siker érdekében nem teszi magát oda a felkészülésnél, az nem érdemli a jó jegyet, dehát a kettesre biztosan tökéletesen felkészült a mi lelkészjelöltünk.

Azért hozakodok most ezzel elő, mert már rettenetesen elegem van a vizsgákból, beteg is vagyok, orvostól orvosig kellet mászkálnom az elmúlt egy hét során, megjegyzem az én Drága Zsuzsikám mindenhova elkísért, és ezért hatalmas köszönet jár neki, és bár próbálkozom, de egy porcikám sem kívánja a munkát.

Nade most erőt veszek magamon, imádkozom extra erőtartalékokért, és azért, hogy minden, ami még az agyam leghátsó kis zugában is bújkál, de szükséges információ, az majd a vizsga során bújjon elő bátran. Mert egyedül az én erőfeszítésem semmit nem ér, ha nem kapok felülről segítséget.

Vita

Felhívom minden kedves Blogolvasó figyelmét egy már régóta tartó vitára, amely során a piros sarokban egy ateista, a kék sarokban pedig újabban már három keresztyén küzd (egy szociológus, egy tudományhoz értő és egy sima mezei (ez lennék én :) ) itt a AAI-n. Nekem mindenképpen hasznos, hogy érvelhetek, és rendszerezhetem a gondolataimat a témában, biztos vagyok benne, hogy olvasni is hasznos lehet mind R. Zsolt (piros sarok), mind pedig a kék sarok vitázóinak (egyelőre Infaustus, berciXcore és jómagam) a gondolatait. Persze nem kell itt harcra gondolni, a vita teljesen kulturált keretek között zajlik. Az egész innen indult el, itt folytatódott, majd ebbe az irányba haladt tovább. Az utolsó link alatt fut jelenleg az eszmecsere, a többin már befejeztük a vitát. Tehát várok mindenkit szeretettel, és bátorítom hozzászólások küldésére.

« Régebbi bejegyzések